Puklus Péter: Andreas Gursky
vissza a tartalomjegyzkhez“ A TECHNOLÓGIA GYÖNYÖRE”
A N D R E A S G U R S K Y
A dolgozatnak ez a része veti fel a legtöbb kérdést; ennek több oka van: egy olyan anyagról
van szó, mely még mindig alakulóban van, és az általa feszegetett témák mindennaposak a
közéletben is. Mindenki valahol, valamikor szembesül ezekkel a kérdéssekkel, és az
emberek különbözõségébõl kifolyólag a reakciók sem egyformák. Gursky megítélése ennek
okán is rendkívül változó. A másik ok, pedig munkáinak frissessége: 1984-ben készült a
legkorábbi kép, és a kilencvenes évek elején volt az elsõ jelentõsebb kiállítása. Érthetõ
módon néhány év nem elég ahhoz, hogy az alkotások megtalálják a helyüket mind a
mûvészettörténetben, mind az egyes szemlélõ gondolatai között. Sander munkásságát könnyû (könnyebb) nyolcvan-száz év távlatából megítélni.
A F O T O G R Á F I A H E L Y V Á L T O Z T A T Á S A
A huszadik század végére általános tendencia volt, hogy minden területen mérleget
készítenek. Így volt ez a képzõ-és fotómûvészetben is. A hazai gyakorlattal ellentétben
megállapítható lett, hogy a fotográfia - amellett, hogy egyik legfontosabb inspirációs területe
továbbra is a képzõmûvészet - nem csak a szakemberek szemében vívta ki magának az õt
megilletõ pozíciót. Egyre népszerûbb kiállítási és mûkereskedelmi téma. (1) Jelezte ezt már
évtizedekkel ezelõtt a növekvõ érdeklõdés az egyes fotógyûjtemények iránt. A jelenség az
Egyesült Államokból indul, szerény hatása napjainkban kezd érezhetõvé válni
Magyarországon.
Ezeknek az általános érvényû tényeknek a mûvészeti piac változásán kívül van egy másik,
jelen estben fontosabb vonatkozása is. Amellett, hogy a fotográfia önálló mûvészeti ággá
küzdötte ki magát, és elfoglal egy, a festészettel gyakorlatilag egyenrangú pozíciót - gondolok itt fõleg a képek iránti fokozódó érdeklõdésre és az ebbõl következõ növekvõ értékre
megpróbál elkülönülni, de mégis folyamatosan vissza (oldalra) tekint. A témaválasztás az
elmúlt évszázadok festészeti hagyományaiból merít: portré, tájkép, enteriõr. (2) Kis darabszámban, tisztességes méretben, kemény, idõtálló hordozón és minõségi felülettel jelennek
meg a kortárs fotómûvészeti alkotások.
H O L V A N " C Í M N É L K Ü L " ? (3)
Gursky képei a fizikai tulajdonságokon túl is tökéletesen megfelelnek a festészeten alapuló fotográfiának. A korábbi, kis méretû képeit követik az általában kétszer három
méteres nagyítások, tökéletes kivitelezésben. (Egy képet (Bochum, Uni,) élõben is láttam
Münchenben a nemrég új épületbe költözött Kortárs Mûvészeti Múzeumban.)
Perspektíva-korrigált falak között elterülõ nyugodt szépség hatja át egyes kompozícióit.
Megfigyel és kiemel részleteket úgy, hogy közben az egész rendszerben egységet teremt.
Szédületes világot tár elénk: posztmodern és posztindusztriális korunk jellemzõ szituációit, a hangya méretû ember alig vehetõ észre a gépsorok és számítógépek között (Hong
Kong, Stock Exchange). Nyüzsgõ embertömeg a tõzsdén, a sportcsarnokban és egy koncerten. Kézenfekvõ reakció lenne azt gondolni, hogy az Gursky válasza a globalizációra,
hogy ô is megszünteti, megszüntetve ábrázolja képei alanyát. És néha felvillan a
lehetõsége annak, hogy félreértelmezzük az egyes helyzeteket. Kritikának fogható-e fel,
hogy a cipõbolt polcait ábrázoló kép (Prada) után egy Turner-, vagy Pollock kiállítás
enteriõrje következik (Turner Collection, ohne Titel VI).
De mindenestre felismerte azt a tényt, hogy világunkban az ember - akárhogy is
szeretnénk - nincs arányban a környezetével sem a városban, sem a természetben. Gursky
nagyon jól tudja, hogy a világ, amelyben élünk, távolról sem emberközpontú, vagy akár
emberléptéku. (4)
D I G I T Á L I S V A L Ó S Á G
Képei, a filmhez hasonlóan apró történetekbõl épülnek fel, melyek összessége végül
egységet alkot. A bonni parlamentben lévõ tanácskozás képén (Bundestag) folyamatos
mozgás érezhetõ. Mintha változna a plánozás, a világítás, még egy folyamatosnak gondolt
oszlop is megszakad egyszer, és kissé távolabb folytatódik. A szinte csak tükrözõdésbõl és
transzparenciából álló nyugtalanító hatást kelt, mégis összefoglalt. De az egyes emberi
testek is megszakadnak, majd folytatódnak, néha arányában nem illenek a mellettük
lévõhöz (Autosalon, Paris). A kép egysége harmóniát kelt, hiszen gondosan kiválasztja a
szereplõk mozdulatait, testtartását, ruháját. A tömegjelenetben (May Day II) a színek
elosztása is kiegyenlített, mintha valaki gondosan elosztotta volna, hogy hányan és hol
viseljenek kék, vörös, zöld, sárga sapkát, trikót, (5) mely megfelelõ távolságból homogén
szürkévé áll össze (ohne Titel I). Számítógépes montírozással változtat meg egy-egy teret,
helyzetet, úgy, hogy nagyfokú precizitással tünteti el az illesztéseket. Az elkészült kép
reprózásával hozza létre a kiállítandó "eredetit".
Autosalon, Paris 1993
“ A TECHNOLÓGIA GYÖNYÖRE”
Bohum, Uni 1988
V A L Ó S Á G Á B R Á Z O L Á S
Felvetõdik többek között az a kérdés, hogy ebben az esetben hogy illik ez az életmû a fenti
cím alá. Mi az, ami miatt mégis elfogadjuk a létrehozott képet, miért nem baj, hogy csal?
Milyen szintre kerül mûvészetében az igazmondás? Többféleképpen értelmezhetõ
munkásság, hiszen amellett, hogy nem a valóságot ábrázolja, mégis a valóságot ábrázolja. A
kép készítésének technikája, ha nem befolyásolja a mondanivalót, mindig is kisbetûs jelzõ
volt (vegyes-technika). Az biztos, hogy Sander álma - legalábbis úgy, ahogy ô gondolta - nem
Gurskyn keresztül fog megvalósulni. Mégis, az alapgondolatnak megfelelõen, dokumentálva lesz a huszadik század embere, tevékenysége és környezete. Gursky jó tanítványa
elõdeinek, többszörösen igaz rá az éles szemû, precíz megfigyelés.
Miért van az, hogy az ember önnön pusztulásának és romlásának képei szépek? (O Sullivan,
Riis, Goldin) És Bíró Yvette fogalmazza meg - jogosan - az idevágó kérdést: Végül, és nem
elsõsorban a techné, a technológia gyönyörérõl, a szerzõ jeges önélvezetérõl van szó? Miért
távolít el ez a játék, mikor annyira attraktív egyidejûleg?"
Puklus Péter
A N D R E A S G U R S K Y
1955. január 15-én születik Lipcsében
1978-tól 1981-ig az esseni Volkwang-Schule (GHS) tanulója fotográfia szakon. Tanárai: Otto
Steinert és Michal Schmidt
1981-tõl 1987-ig a Düsseldorf Kunstakademie hallgatója fotográfia szakon, ahol
1985 Bernd Becher vezetésével elvégzi a mesteriskolát
1998 óta Düsseldorfban él és dolgozik
F E L H A S Z N Á L T I R O D A L O M
Baatz, Willfried: Fotográfia, Kossuth Kiadó, Budapest, 2003.
Gursky, Andreas: Fotografien 1984 bis heute, Schirmel/Mosel, München, 1998.
Simon Zsuzsa: New York, mûvészet, tavasz, 2001. Balkon, 2001 október.
Szegõ György: How you look at it? Fotómûvészet online
I D É Z E T E K
1 Szegõ György: How you look at it? Fotómûvészet online, 2005. 02. 20.
2 Alex Farquharson: Andreas Gursky, Niagara Falls 1989.
3 Marie Luise Syring elõszava Wo liegt ›ohne Titel‹? Von Orten und Nicht-Orten in Gurskys
Fotografie címmel
Andreas Gursky: Fotografien 1984 bis heute címû könyvéhez Schirmel/Mosel, München,
1998.
Hong Kong, Stock Exchange 1994
4 Bíró Yvette: A digitális fotográfia szép új világa. Recent Photographs by Andreas Gursky,
Museum of Modern Art, New York
5 Simon Zsuzsa: New York, mûvészet, tavasz, 2001. Balkon, 2001 október.
Fenti írás Puklus Péter szakdolgozatának rövidített, átdolgozott változata
Magyar Iparmûvészeti Egyetem, 2005.
Konzulens: Dr. Zwickl András.
Ohne Titel VI. 1997 Turner Collection 1995
Chicago Board of Trade II 1999 99cent 1999 May day IV 2000