Varga Gábor: CameraObscura
vissza a tartalomjegyzkhezBEVEZETÉS
Acamera obscura latin kifejezés, szó szerinti fordításban sötét szobát jelent. A jelenség, illetve a létrehozására készített eszköz magyar elnevezése lyukkamera. Mûködése a fény
egyenes vonalú terjedésén alapszik. Egy minden oldalról zárt térben, melynek egyik falán kis
lyuk található, a vele szemközti falra a lyuk elõtt elhelyezkedõ külvilág képe vetítõdik fordított állásban.
Jelen értekezés kísérletet tesz arra, hogy ezt az egyszerû, de mégis sok kérdést fölvetõ témát
körüljárja. A teljességre törekedés jegyében fölkutattam minden általam föllelhetõ magyar és
idegen nyelvû könyvet, tanulmányt, cikket stb., melyek a témát érintik. Irodalmat a Magyar
Iparmûvészet Egyetem, a Magyar Fotográfusok Háza, és a Szépmûvészeti Múzeum
könyvtárában kerestem. Átnéztem a fotográfia õstörténetével kapcsolatos könyveket,
valamint a camera obscura tárgyszót. Esszém tehát már megjelent, de csak hosszas kutatások
árán föllelhetõ információk egybegyûjtése, földolgozása. Módszerem az volt, hogy az átfogó
jellegû mûvek által adott információkat továbbkutattam, kiegészítettem, sõt néha módosítottam is a lehetõ leghitelesebb, elérhetõ források fölhasználásával. Mivel a közékori, sokszor
kézzel írott könyvek még reprint kiadásban sem lelhetõk föl, ezért a forrásjegyzékben fölsorolt irodalmakban található információkra hagyatkoztam. A különbözõ forrásokat összehasonlítva megállapítható, hogy azok nagyjából hasonló információkat tartalmaznak a
témáról. Ezért több különbözõ véleményt csak ott közlök, ahol gyökeresen eltérõ álláspontok vannak, és ahol nem állapítható meg valamelyik kizárólagos helyessége. (A kutatás
nehézségeit azzal érzékeltethetem leginkább, hogy a Magyar Értelmezõ kéziszótárban
például nincs lyukkamera (ill. camera obscura) szócikk.)
A tanulmány szerkezeti felépítését tekintve három fõ fejezetbõl áll. Az elsõben a camera
obscura történeti áttekintése olvasható a fényképezés föltalálásáig. A második rész kísérletet
tesz az eszköz, illetve a jelenség fizikai mûködésének teljes körû elmagyarázására, valamint
segítséget nyújt a lyukkamera saját kezû elkészítésében, és az azzal történõ fotózás gyakorlati megvalósításában. A harmadik fejezet pedig bemutat néhány kortárs alkotót, akik
esztétikai céllal használják a camera obscurát, fotográfiai mûalkotásokat hoznak vele létre. A
különbözõ fejezetek között található esetleges tartalmi átfedések oka az, hogy célom volt az
egyes részek külön-külön való olvashatósága is.
Munkám készítésekor fontos volt az a cél is, hogy a középiskolai rajz és vizuális nevelés tantárgyhoz a témával kapcsolatban segédanyagként használható legyen.
A CAMERA OBSCURA TÖRTÉNETE
Acamera obscura jelenség - jellegébõl fakadóan - számtalanszor létrejöhet a környezetben teljesen spontán módon. Egy sötét helyiségben például a kulcslyukon keresztül,
esetleg az ablakokat eltakaró fatáblákon levõ lyukak által. Nem nehéz elképzelni, hogy a
régi korok emberei is észrevették már ezt a fura, esetleg számukra még megmagyarázhatatlan jelenséget. Így tehát konkrét feltaláló nevét nem határozhatjuk meg.
A témával kapcsolatos történeti áttekintés a fényképezés feltalálásáig [J.1]:
i.e. IV. sz. Platon (i.e. 427 - i.e. 347) görög filozófus megfigyelte a jelenséget, és errõl híres
"Barlanghasonlatában" mélyen filozofikus írásos emléket hagyott: A halandó ember mintegy
barlangban él, háttal a bejáratnak fordulva. A nyíláson át beszûrõdõ fény az átellenes falon
létrehozza a külsõ tárgyak képeit, és az ember ezekbõl az elmosódott képekbõl következtet
a külvilágra.
i.e. IV. sz. Kínában írásos emlékek maradtak fönn.
i.e. IV. sz. Arisztotelész (i.e. 384 - i.e. 322) görög filozófus és természettudós - aki Platonnak
is tanítványa volt - megfigyeli, hogy az erdõben a fák lombjai között levõ réseken a napfogyatkozás képe a földre vetítõdik.
i.e. 20. körül. Pollio Vitruvius római építész "De architectura" címû mûvében (mely sokkal
több témát tartalmaz, mint amennyit címe jelez) bemutat egy általa spectaculum-nak nevezett
eszközt, ami tulajdonképpen a camera obscura.
X. sz. Ibn Al Haitam (956-1038) arab természettudós, matematikus, csillagász (aki Alhanzen
néven vált ismertté) az évi nappálya, ill. nap- és holdfogyatkozások megfigyelésére használta a camera obscurát, melynek lényegét "Az optika törvényei" (Más fordítások szerint: "Az
elsötétítés alakjáról") címû könyvében leírja, úgy, hogy a fordított kép keletkezésének okát
nagyon helyesen - a fény egyenes vonalú terjedésével magyarázza. A jelenséget így foglalja
össze: "szoba, melybõl napsütötte tájra lehet látni". Kísérleteihez elsötétített szobát, illetve
sátra falára vágott lyukat használt. Egyébként a természettudósok és csillagászok azért
használtak már ekkor lyukkamerát a napfogyatkozások megfigyelésére, mert tisztában voltak
a nap erõs fényének szemkárosító hatásával.
XI. sz. Sen Kua kínai csillagász leírja a camera obscura jelenséget, és hogy hogyan lehet azt
egy elsötétített helyiségben létrehozni.
1267. Roger Bacon (1214-1294) angol ferencesrendi szerzetes, bölcsész, alkimista, természettudós (aki rendkívüli tudása miatt a doctor admirabilis, azaz a csodálatos doktor melléknevet kapta) a "Perspektiva" és a "De multiplicatione specierum" címû könyveiben beszámol lyukkamerával végzett kísérleteirõl.
1279. John Peckham (1230-1292), Canterbury érseke "Perspectiva communis" címû mûvében
megfogalmazza a lyukkamera alapelvét.
1290. Guillaume de Saint-Cloud párizsi csillagász Brabanti Mária királynõ számára készített
almanachjában leírja, hogyan lehet a napfogyatkozást camera obscura segítségével megfigyelni, anélkül, hogy az ember szabad szemmel a napba nézve szemgyulladást kapna: "
Ahhoz, hogy hasonló baleseteknek elejét vegyük, fúrjunk lyukat a szoba falába. Húszharminc láb (6-9 m) távolságra tõle helyezzünk el egy sima felületû deszkalapot, amelyre a
lyukon át behatoló fény kört formál. A napkorong közepe a fénykör közepén, felsõ
peremének sugarai a fénykör alján, alsó pereme az utóbbival szemben levõ oldalán jelenik
meg."[J.2]
1321. (más források szerint: 1342) Levi Ben Gerschon (1288-1344) arles-i matematikus, filozófus, csillagász héber nyelvû munkájában elõször írja le igazán részletesen a lyukkamera
mûködését, illetve annak lehetõségeit a napfogyatkozások megfigyelésére.
1322. (más források szerint: 1342) Petrus de Alexandria "De sinibus chordis et arcubus" címmel latinra fordítja Levi Ben Gerschon könyvét.
1434. Jan van Eyck (1390?-1441) flamand festõmûvész elkészíti az "Arnolfini házaspár" címû
képét. Egyes feltételezések szerint ez a festmény olyan perspektivikus és vizuális hatással
rendelkezik, melyek elkészítésével kapcsolatban lyukkamera használatára engednek
következtetni. A kép egyébként rendkívül kifinomult jelképrendszerrel rendelkezik. A háttérben látható domború tükörnek tulajdonítható erre utaló jelentés is. (I. melléklet)
1435. Leone Battista Degli Alberti (1404-1472) olasz építész és mûvészeti író "De re aedidicatoria" címû könyvében leírja a camera obscurát, illetve annak felhasználási lehetõségeit
építészeti rajzok pontos, méretarányos, perspektivikus elkészítésére.
1482. Fazio Cardano matematikus és orvos, Leonardo kortársa és barátja, olasz-ra fordítja
John Peckham 1279-ben keletkezett mûvét.
1500 körül: Leonardo da Vinci (1452-1519) a "Codice Atlantico" címû könyvének "Bevezetés
a perspektívába, avagy a szem funkciója" címû részében pontosan leírja a camera obscurát
(ahogy õ nevezi az "oculus artificalis"-t) és mûködését összehasonlítja a szem mûködésével.
Abból, hogy a fénysugarak áthaladhatnak egy ponton anélkül, hogy összeütközésbe kerülnének egymással, arra a következtetésre jut, hogy azoknak nincs fizikai kiterjedésük. (II.
melléklet)
1521. Cesare Casarino, Leonardo tanítványa Vitruvius "De architectura" címû mûvének
kiadásában, fordítói jegyzetként bemutatja Vitruvius spectaculum nevû eszközét, vagyis leírja a camera obscurát.
1542. Erasmus Reinhold (vagy Reinholt) (1511-1553), az eszköz napfogyatkozás megfigyelésére való alkalmasságát írja le a Georg Peuerbach (holland matemati-kus) által
Wittenbachban kiadott "Theoricae novae planetarum" címû mûben.
1543. Franciscus Maurolycus messinai csillagász és matematikus szintén a napfogyatkozások
megfigyelésével kapcsolatban írja le a camera obscurát, a "Cosmographia" címû Velencében
megjelent könyvben.
1545. Reiner Gemma Frisius (1508-1555) holland matematikus (Reinhold tanítványa) "De
Radio Astronomico et Geometrico Liber" címû, Antwerpenben kiadott könyvében megjelenik az elsõ nyomtatott publikáció a camera obscuráról. A metszet az 1544. január 24-i napfogyatkozás lyukkamerával történt louveni megfigyelését ábrázolja. (Egyes források
feltételezése szerint a könyvben a szerzõ tévesen magának tulajdonítja a napfogyatkozás
elsõ lyukkamerával való megfigyelését.)
1550. Girolamo Cardano (1501-1576) milánói matematika professzor, filozófus és orvos (a
kardánfelfüggesztés föltalálója) "De Subtilitate" címû, Nürnbergben kiadott mûvében beszámol egy kísérletrõl, melyben csiszolt üveglencsét helyezett a camera obscurába, a kép
minõség javításának érdekében. Az eszköz ilyen, objektívvel ellátott változatát Cardano
mûvészeknek ajánlotta, hogy segítségével éles, méretarányos képeket készíthessenek, sõt
azokat a természet színeinek megfelelõen ki is színezhetik.
1556. Georg Fabricius (1516-1571), német iskolamester és költõ ezüstkloriddal való kísérletezés közben rájön annak fényérzékenységére. Megállapítja, hogy a napfény kémiai változásokat tud létrehozni: a klórezüst frissen fehér színû, de a napfényen szürkére, sárgásbarnára, végül feketére változik. Felfedezésérõl a "De metallicis rebus ac nominibus
obserservationes variae et eruditae" címû, 1565-ben Zürichben megjelent mûvében számol
be. (A vegyületet egyébként Fabricius a kor fellendülõ ezüstbányászata révén ismerte meg.)
A felfedezésnek akkor nem voltak messzemenõ következményei, mai nézeteink szerint viszont a fotókémia alapfelismerésének tekinthetõ.
1558. Giovanni Battista Della Porta (1538-1615) olasz fizikus és drámaíró, a 16. század legelterjedtebb természettudományi enciklopédiájában, a Nápolyban kiadott "Magiae naturlis,
sive de miraculis rerum naturalium"-ban elõször jelenteti meg nyomtatásban a lyukkamera
részletes leírását. (IV. könyv, 2. fejezet; ez az elsõ kiadás négy kötetet tartalmaz).
Tanulmányában a berendezést az emberi szem felépítésével is összehasonlítja. Õ is ajánlja
rajzolási segédeszközként a camera obscurát, valamint leírja hogyan lehet segítségével lerajzolni a napfogyatkozást. Egyes források szerint õ volt az, aki ugyanebben az évben elõször
helyezett gyûjtõlencsét (egyszerû domború lencse) a lyukkamerába a képminõség javítása és
világosabbá tétele érdekében.
1568. Daniello Barbaro "La practica della pespectiva" címû, Velencében megjelent
könyvében bemutat egy (szemüveg)lencsével ellátott camera obscurát. Itt olvasható az élesebb képet adó fényrekesz (ahogy õ nevezi: diafragma) elsõ leírása is. [J.3] Barbaro rajzolási
segédeszközként is ajánlja a lyukkamerát. [J.4]
1571. Leonard Digges "Pantometria" címû mûvében leírja, hogy a homorú és domború lenc
sék kombinációjával hogyan lehet különbözõ gyújtótávolságú objektíveket szerkeszteni.
1572. Friedrich Risner német tudós Alhanzen X. században írt mûvének latin nyelvû
(bõvített) kiadásában bemutat egy olyan hordozható camera obscurát, melyet topográfiai rajzok készítésénél célszerû használni. Ez a hordozható lyukkamera elsõ írásos megjelenése.
1589. Giovanni Battista della Porta a "Magiae naturalis, sive de miraculis rerum naturalium"
második, immár 20 kötetet tartalmazó kiadásában, szintén ajánlja a fényrekesz alkalmazását
a camera obscurához (XVII. könyv, 6. fejezet). Említést tesz a képek egyenes állású vetítését
lehetõvé tevõ konkáv (homorú) tükörrõl is. [J.5] Elmondja azt is, hogy komplett színdarabot
-egy vadászjelenetet - mutatott be oly módon, hogy a napfényben felállított színpadon
kosztümös szereplõk (állatbõrbe bújtatott gyerekek) mozogtak, a sötét szobában ülõ közönség pedig a falra vetülõ képüket látta, és a kísérõzenét hallotta.
1604. Johannes Kepler (1571-1630) német csillagász és matematikus "Ad Vitellionem paralipomena" címû mûvében beszámol arról, hogy della Porta sötétkamráját maga is használta
1600-ban a napfogyatkozás tanulmányozásához. Egyébként Kepler volt az, akitõl a berendezés a végleges camera obscura elnevezést kapta. Egy erre vonatkozó idézet Peternák
Miklós "Camera obscura" címû írásából: "A camera obscura név Keplertõl (1571-1630) származik, korábban az eszköznek ma már feledésbe merült, nem állandósult nevei voltak, mint
conclave obscurum, cubiculum tenebricosum, camera clausa. Kepler Ad Vitellionem paralipomena címû, 1604-ben Frankfurtban megjelent munkájában írja la a camera obscurát,
mely, mint címébõl is nyilvánvaló, a lengyel Witelo (1220/30-1277 után) Perspectiva címû
munkájához kapcsolható. Ez lényegében Alhanzen (Ibn Al Haitam) (965-1038) optikai
munkájának átdolgozása, aki a camera obscura jelenséget is ismerteti."
1607. Kepler saját maga által fejlesztett teleobjektívvel ellátott lyukkamerát használ a Merkur
Nap elõtt való álvonulásának megfigyelésére.
1611. Kepler Augsburgban megjelent "Dioptrice" címû mûve az optikai törvényeket a lencsével kiegészített camera obscura segítségével írja le. Kifejleszt egy sátor formájú, könnyû,
hordozható, kicsire összecsomagolható távcsõvel fölszerelt lyukkamerát is, melyet a császár
megrendelésére Felsõausztriáról készített tájképei, térképei elkészítéséhez használ. (II. melléklet) (Errõl a berendezésrõl tesz említést Sir Henry Wotton utazó levelében Sir Francis
Baconnek. [J.6])
1617. Christoph Scheiner, Kepler tanítványa, a napfoltok megfigyeléséhez távcsövet kombinál a camera obscurával, és errõl "Refraciones coelestes, sive solis elliptici phaenomenon
illustratum" címû, Ingolstadtban megjelent mûvében ír.
1626. Jean Leurechon francia matematikus "Récréation mathémaicque" címû könyvében
megfogalmazza, hogy milyen lenyûgözõ a camera obscurában keletkezõ kép látványa:
"Kifejezetten boldogság látni benne a madár röptét, ember és állat mozgását, a szélben
lebegõ lombokat. Cseppet sem zavaró, hogy a perspektivikus rövidülésben megjelenõ
látvány a feje tetején áll. Kárpótol érte, hogy oly magától adódóan ábrázolja azt amit soha,
egyetlen festõ sem tudott érzékeltetni: a folyamatos mozgást."[J.7]
1636. Daniel Schwenter altdorfi matematikus és orientelista (kelet-tudós) olyan golyó formájú camera obscurát szerkeszt, ami az ablaknyílásba építve két ferde, fordítós tükör segítségével a szoba belsejét teljesen kitöltõ képet produkál. Ennek az eszköznek a segítségével
Johann Hauer és fia, nürnbergi festõk óriási város panorámaképet festenek.
1642. Pierre Herigone "Supplementum cursus mathematici" címû munkájában leír egy
ivópohárba épített camera obscurát, melyben a pohár talpában elhelyezett konvexlencsén és
a lencsével 45 fokos szögben elhelyezett tükrön át a fény a pohárban lévõ (fehér) bor felszínére vetíti a képet. J. Ch. Kohlhans német iskolamester könyv alakú camera obscurát
készít, amit opticum libellum-nak nevez.
1646. Athanasius Kircher (1601-1680) német jezsuita pap, filozófus, matematikus, orientalista, korának egyik legnagyobb tudósa, az elsõ - római - természettudományi múzeum megalapítója "Ars magna lucis et umbrae" címû mûvében sokat foglalkozik a camera obscurával,
illetve annak az emberi szem mûködésével való összehasonlításával. Ugyanebben a
könyvben részletezi Friedrich Risner ötletét, leírja, hogy Németországban látott egy lencsével ellátott, hordozható fabódét, aminek belsejében átlátszó papírból készült kockára lehet rajzolni. A berendezést egyébként Kircher el is készítette, és be is mutatta Rómában ebben az
évben. Feltételezések szerint ebben a lyukkamerában a belsõ kocka mozgatásának segítségével a kép élesreállítását is meg lehetett valósítani a lencse gyújtótávolságának és a vetített
külvilág távolságának megfelelõen, azaz be lehetett állítani az élességet.
1657. Kaspar Schott (1606-1666) würzburgi jezsuita pap, matematikus, Kircher tanítványa,
"Magia universalis nature et artis" címû mûvében bemutat egy kis, könnyû, hordozható
lyukkamerát. Õ az elsõ aki úgy véli, hogy nem kell a camera obscurába feltétlenül belépni,
vagy az egész fejet bedugni, elég egy kis lyukon benézni. Emellett valódi ökörszemet használ
annak demonstrálására, hogy a szem és a camera obscura ugyanazon az elven mûködik: Az
állati szem retináján megjelenik a többi állat fordítottan tükrözõdõ képe.
1660. Jan Vermeer van Delft (1632-1675) németalföldi festõ elkészíti a "Fiatal nõ vörös kalapban" címû képét. Vermeer több festményén megfigyelhetõ, hogy vázlatai elkészítéséhez
valószínûleg lencsével ellátott camera obscurát használt. Ezt a képet alaposabban szemügyre
véve észrevehetõ, hogy lyukkamerában életlenül leképezõdõ részeket festményén is
életlenül ábrázolja. Vermeer fest-ményein egyéb jelek is utalnak a lyukkamera használatára.
Pl.: a fényviszonyok, a színek, a perspektíva tökéletes megjelenítése, a tárgyak rendkívül részletes kidolgozása, stb. Tulajdonképpen fotográfusi látásmóddal rendelkezõ festõ volt: ecsettel dolgozó fényképész. Egyes feltételezések szerint az ugyanebben az évben készült "Tejet
öntõ lány" címû kép jobb alsó sarkában meg is jelenik egy ilyen rajzolási segédeszközként
használatos lyukkamera.
1669. Robert Boyle leírja azt az általa használt box lyukkamerát, melynek egyik fala áttetszõ
papír, amire így közvetlenül rajzolható, festhetõ a megjelenõ kép.
1676. Johann Christoph Sturm altdorfi matematikaprofesszor megépíti és leírja az elsõ tükörreflexes camera obscurát. Ennek lényege, hogy a lyukkamera belsejében egy 45 fokban elhelyezett tükör segítségével a kép fölfele vetítõdik, így egyenes állású, de továbbra is fordított
oldalhelyzetû lesz. Ez a változtatás még kényelmesebb átrajzolást tesz lehetõvé, mivel a
papírt a vízszintesen elhelyezkedõ üveglapra lehet helyezni.
1680. Rober Hooke optikai elõadást tart a Royal Societyben. Az optika tõrvényszerûségeit
egy kúp alakú camera obscura segítségével illusztrálja. A kamerába oldalról egy szövettel
árnyékolt ovális lyukon keresztül lehetett benézni. A berendezéssel egyébként bármit le
lehet festeni vagy rajzolni. Olyan lábakon álló lyukkamerárólról van itt tehát szó, amibe a rajzoló beledughatja a fejét és egy belül levõ, átlátszó papírra rajzol.
1685. Johannes Zahn würzburgi premontrei szerzetes "Oculus artificalis teledioptricus sive
telescopium" címû mûvében Schwenter eszközét (1636) scioptikon golyónak nevezi, amely
késõbb ökörszem néven válik ismertté. (Talán Schott kísérlete nyomán: 1657). Zahn
egyébként nagy camera obscura konstruktõr. Ebben a mûvében többféle boxkamerát is
bemutat. Ilyen például egy fadoboz és tubus kombinációjából álló berendezés, melyben a
kép belül elhelyezett tükrök segítségével egy 45 fokban álló tejüvegre, vagy olajjal átitatott
papírra vetül a lehetõ legkényelmesebb átrajzolás érdekében. Szerkesztett egy teleobjektíves
változatot is, melyben a Leonard Digges által leírt teleobjektívet (1571) elõször alkalmazza
camera obscura részeként. Zahn kamerái nagyságukat és felépítésüket tekintve a 19. századi box- és reflexkamerák prototípusai, tehát már 1685-ben gyakorlatilag készen áll a
fotografálásra alkalmas szerkezet, a mai fényképezõgép õse.
1700-as évek elején a camera obscura egyre szélesebb körû elterjedésének
következtében, használata szinte szenvedéllyé válik. Minden optikáról, festészetrõl szóló
mûben, tudományos enciklopédiában hosszú leírások szerepelnek róla. Munkájukhoz
rajz-segédeszközként nem csak festõk, természettudósok, hanem utazók is rendszeresen
használják. Egy ilyen tipikus hordozható lyukkamera tekinthetõ meg az V. mellékletben.
Érdemes rajta megfigyelni azt, hogy a doboz tulajdonképpen két egymásba csúsztatható
részbõl áll, így a lyuk és a hátfal távolságának változtatásával be lehet állítani az élességet.
A század folyamán utazók számára gyaloghintókba, illetve kocsikba is építettek be camera obscurákat. A jármûveket belülrõl fekete szövettel vonták be, a lencsét a tetõbe
építették, és egy tükör segítségével a középen álló kis asztalra vetítették a képet, hogy azt
kényelmesen lehessen átrajzolni. Ilyen elven mûködõ lyukkamera szekrényt láthatunk egy
1711-bõl származó metszeten is.
1727. Johann Heinrich Schulze (1687-1744) Halléban élõ német filozófus elsõként állít elõ
(nem maradandó) fényképet. Fényérzékeny anyagnak a Georg Fabricius által 1556-ban
fölfedezett ezüstkloridot használja. Ezt a fehér alapszín érdekében krétaiszappal elegyítve
viszi föl a hordozólapra. A leképezéshez átlátszatlan anyagból betûsablonokat vág ki, a
megvilágítást napfényen végzi. Camera obscurát egyébként nem használt, így mai értelmezés
szerint fotógrammot készített. Egy más forrás szerint Schulze csak véletlenül jött rá a
fényérzékenységre, mégpedig úgy, hogy salétromsavas meszet (kálciumnitrátot) akart
készíteni, de a kísérletéhez olyan salétromsavat használt föl, amiben egy korábbi kísérletbõl
ezüstnitrát maradt. Azt tapasztalta, hogy a kálcium-ezüstnitrát oldat a napfény hatására
megsötétedett. Ezután az oldatot vékony rétegben üveglemezre vitte, majd egyes részeit
letakarva a napfényre helyezte. [J.8]
1733. Nollet abbé (1700-1770) francia katolikus világi pap, a párizsi Académie Royale des
Scienes-en bemutat egy sátor formájú camera obscurát, ami tulajdon-képpen Kepler 1610-es
években kitalált modellje. Ezzel, és más lyukkamerákkal kapcsolatos témákkal is foglalkozik
az 1755-ben megjelent "Lecons de physique expéimentale" címû mûvében.
1763. Francesco Algarotti gróf, III. Ágost király és Nagy Frigyes mûvészeti tanácsadója,
"Saggio sporla la pittura" címû könyvében azt írja, hogy a camera obscura ugyanolyan fontos
segédeszköze a festõnek mint a mikroszkóp a botanikusnak, vagy a távcsõ a csillagásznak.
1764. Charles-Amédée-Philppe van Loo "The magic Latern" címû festményén családját egy
camera obscurával együtt ábrázolja. (VII. melléklet)
1769. Georg Fridrich Brander egy olyan átrajzoló asztallal egybeépített teleszkópos, "zoom"
os camera obscura modellt konstruál, amely lehetõvé teszi ugyanarról a helyrõl különbözõ
képkivágások készítését. Ugyanúgy mûködik tehát mint a mai úgynevezett gumiobjektívek.
1770. Hell Miksa csillagász az egri líceum tornyába épít camera obscurát, melyben egy mozgatható periszkópos, tükrös szerkezet segítségével a sötét helyiség közepére elhelyezett asztalra vetítve (még ma is) megszemlélhetõ a város látképe. A 18-19. század folyamán
egyébkent Európa szerte mûködnek Giovanni Battista della Portáéhoz (1589) hasonló nyilvános camera obscurák, pavilonokban, tornyokban (Edinburgh-i kastély, Clifton Down
Bristol mellett, Hoe Plymouth mellett, Castello Fontanello Párma mellett).
1775. Joseph Harris "A Treatise on Optics" címû mûvében olyan minikamerákat mutat be,
amik zsebben hordhatók, könyvbe rejtettek, vagy sétapálca fejébe építettek. Ugyanebben a
könyvében leírja egy bizonyos dr. Hoadly ötszögletû szerkezetét, amit chelsea-i házának
tetõszerkezetébe épített be, és amivel öt képet lehet egyszerre produkálni.
1777. Carl Wilhelm Scheele (1742-1786) svéd vegyész az ezüstklorid fényér-zékenységét
tanulmányozva kétséget kizárólag megállapítja, hogy az ezüstsók feketedését a fény, és nem
a hõ okozza. Rájön arra is, hogy a klórezüst szalmiákszeszben feloldódik, így a feketén kivált
fémezüst mellõl kioldható. Gyakorlatilag fölfedezi a fixálást.
1796. Az angol Thomas Wedgewood (1771-1805) orvos és Henry Davy (1778-1829) vegyész
és fizikus, elkezd kísérletezni a camera obscura képének ezüst-nitráttal és ezüstkloriddal átitatott bõrön való rögzítésével, de a felvételek nem maradtak tartósak. Mivel nem sikerült
fixálni õket, fény hatására az egész kép-felület megfeketedett. Ha a képeket nem lelakkozták
volna, hanem a Schelee által húsz évvel korábban fölfedezett módon rögzítik, õk lehettek
volna a fényképezés föltalálói. [J.9]
1807. William Hyde Wollaston (1766-1838) angol fizikus - a camera lucida feltalálója [J.10]
meniszkusz típusú (holdsarló formájú: domború-homorú) lencsét épített a camera obscurába, a képminõség további javítása érdekében.
1809. Geothe "Vonzások és választások" címû regénye 2. részének 10. fejezetében megemlít
egy angol utazót, aki camera obscura segítségével rajzol képeket. (Idézet: VII. melléklet) A
figura modellje egyébként James Bruce of Kimmeird, akinek hatszögû, kúp alakú
lyukkamerájában kívülrõl nem látható a benne ülõ rajzoló. Bruce algériai konzul volt,
késõbb részt vett egy Nílus expedíción és bejárta Észak-Afrika archeológiai emlékeit
(Balbeek, Palmyra). Lyukkamerával készített rajzaiból néhányat III. Györgynek ajándékozott,
ezek ma is láthatók a windsori kastélyban.
1816-tól A francia Joseph Nicéphore Niépce (1765-1833) ezüstkloriddal érzékenyített papírral (és számos más fényérzékeny anyaggal) kísérletezik a camera obscura képének
rögzítésére. Fõleg a létrejött felvételek tartós fixálása okoz gondot.
1822. Niépce levendulaolajban föloldott úgynevezett judeai aszfaltot vékony rétegben cinklemezre visz. Erre - papírra nyomtatott, szintén olajjal átitatott, így áttetszõvé tett - rézmetszetet helyez, majd ezt két-három órára erõs napfényre teszi. Azokon a helyeken ahol a fény
sugara áthatol, az aszfalt megkeményedik, oldhatatlanná válik. A többi helyen - a metszet
vonalai alatt - az aszfaltlakk levendulaolajjal továbbra is oldható marad. Így a fixálás is megvalósíthatóvá vált. Ezt a marónyomásos eljárást Niépce heliográfiának nevezte el, mely az
elsõ fotómechanikus sokszorosító eljárás.
1826. Niépce megveszi a Charles and Vincent Chavalier párizsi optikus cégtõl elsõ, meniszkusz
objektívvel ellátott (Wollaston, 1807.), szakember építette camera obscuráját. Ebben az évben
(ezzel a kamerával) készíti el - több mint tíz éves kísérletezés után - a világ elsõ maradandó
fényképfelvételét, mellyel kivívta magának a fényképezés felfedezõje, így a világ elsõ fotográfusa címet. A képen, mely a judeai aszfalt csekély fényérzékenysége miatt kb. 8 órás expozíciós idõvel készült, a Niépce család Saint-Loupde-Varennes-i házának udvara látható. A felvétel feltételezhetõen a szerzõ emeleti dolgozószobájának ablakából készült. Ezt a 16,5*21 cmes, ónlemezre készült fotográfiát is hasonló kémiai technológiával állította elõ Niépce, mint az
1822-es heliográfiákat. A fotótörténet az eljárást késõbb niépcotípiának nevezi el. Ettõl a pillanattól válik tehát a camera obscura fényképezõgéppé, melyben a lyukkamera alapelv napjainkig megmaradt, "csak" a lencserendszerek, a zárszerkezetek, a fotónyersanyagok változtak. Ma camera obscurának csak azt a berendezést nevezzük, melyben semmilyen objektív
sincs, tehát pusztán egy lyukon keresztül jön létre a kép.
1829. december 14-én Niépce és - a késõbb bemutatásra kerülõ - Daguerre szerzõdést köt
arról, hogy kölcsönösen értesítik egymást kutatásaik eredményérõl. Ekkor már egyébként
régebb óta ismerték egymást, igaz eleinte kölcsönösen titkolóztak egymás elõtt. A szerzõdés
egyébként Dagurrenek ked-vezett jobban, mivel neki gyakorlatilag semmi eltitkolni valója
nem volt. Közös munkájuk több-kevesebb sikerrel, sok irigységbõl adódó nézeteltéréssel
Niépce 1833-ban bekövetkezett haláláig tartott.
1833. William Henry Fox Talbot (1800-1877) angol tudós, mûkedvelõ rajzoló Bellagioban, a
comói tó partján kísérletezik a camera obscurával.
1835. Talbot saját készítésû camera obscuráival - igaz csak néhány négyzetcentiméter
nagyságú, és elég halvány, de - maradandó felvételeket készít Lacock Abbey-rõl, és whiltshire-i házáról.
1837. Louis-Jacques-Mandé Daguerre (1787-1851) festõ, látványtervezõ, díszlettervezõ,
dioráma színház tulajdonos - tulajdonképpen véletlenül - felfedezi, hogy a camera obscurával létrehozott jódozott ezüstlemezen levõ látens képet meg lehet erõsíteni: elõ lehet hívni
higanygõzzel, és fixálni is lehet nátrium-tioszulfáttal (ma is ezt használjuk fixírnek). Eljárását
dagerrotípiának nevezi el. Ebben az évben elkészíti elsõ sikeres maradandó felvételét, egy
csendéletfotót, melynek az "Egy ritkasággyûjtemény darabjai" címet adta. A képet be is
mutatta a Louvre akkori igazgatójának.
1839. január 7-én Francois Dominique Arago (1786-1853), korának elismert fi-zikusa és csillagásza, a Tudományos Akadémia ülésén nyilvánosság elé tárja Daguerre találmányát, és kéri
a francia kormányt, hogy anyagilag támogassa a felfedezõt. Ugyanezen év augusztus 19-én
Daguerre részletesen ismerteti eljárását. Hamarosan egy könyvet is kiad, mely a felfedezés
hiteles történetét és a technológia leírását tartalmazza, útmutatóul szolgálva mindazoknak
akik maguk is meg akarják kísérelni a fénykép készítését. Ez a lépés, illetve az a tény, hogy
az eljárással viszonylag könnyen lehet jó minõségû képet készíteni, hozzájárult ahhoz, hogy
a dagerotip fényképezés rendkívül rövid idõ alatt elterjedt a világon. (A könyv Dr.
Zimmermann Jakab által készített magyar nyelvû fordítása 1840-ben látott napvilágot (idézet
a X. mellékletben), és az elsõ fotómûterem is ugyanebben az évben nyílt meg Budapesten.)
Daguerre nevéhez fûzõdik tehát a fényképezés széles körû elterjedése.
1840. Talbot kifejleszti a mai korszerû fotótechnikában is alkalmazott negatív-pozitív eljárást.
Módszerének lényege, hogy a fényérzékenyített, exponált, elõhívott majd megszárított
papírnegatívot viasszal vagy olajjal bedörzsölte (az áttetszõség növelése érdekében), és kontaktmásolatot készített róla. Az eljárást Talbot kalotípiának nevezte el, de a köztudatban talbotípia néven terjedt el.
A LYUKKAMERA FIZIKÁJA ÉS ELKÉSZÍTÉSE
Acamera obscura egy olyan optikai készülék, melynek mûködése a fény egyenes
vonalú terjedésén alapszik. Egy minden oldalról zárt térben, melynek egyik falán kis lyuk
található, az egyenes vonalban terjedõ fénysugarak a nyíláson áthaladva, az azelõtt elhelyezkedõ külvilág minden egyes pontjának képét rávetítik a sötét helyiség hátsó falára. Ezért
a keletkezõ kép fordított állású lesz.
A camera obscura által létrehozott kép egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy az úgynevezett mélységélessége végtelen. Ugyanolyan mértékben éles tehát a lyuk elõtt közvetlenül
elhelyezkedõ tárgy, mint a (fotográfiai értelemben) végtelen mes szeségben levõ felhõk. A
lyukkamerát ezért nem kell, és nem is lehet élesre állítani. Abszolút élességrõl tehát ez esetben nem beszélhetünk. (Az csak az objektívvel ellátott berendezések jellegzetessége,
melyeknél a legélesebbre beállított pontot jelenti.) Ha a lyukkamera nyílásába lencsét
helyezünk képminõsége javul, viszont a mélységélessége lecsökken. Ebben az esetben pontosan meg kell határozni a lyuk és a vetítõfal távolságát az objektív gyújtótávolságának és a
külsõ tárgy távolságának megfelelõen, hogy éles képet kapjunk.
A lyuk átmérõjének csökkentésével - bizonyos határon belül - a kép általános élessége
növelhetõ. A szûkebb nyílás természetesen sötétebb képet eredményez. Ha a lyukkal
szemközti fal helyére egy tejüveget teszünk, akkor a jelenség kívülrõl is szemlélhetõ, például
úgy, hogy letakarjuk magunkat egy fekete kendõvel, mert különben a külvilág fénye elnyomná a keletkezett képet. Ennek az eszköznek a segítségével át is rajzolhatjuk a képet egy
papírra. Mint azt már az elsõ fejezetben láthattuk a camera obscura története során rengeteg
ilyen elven mûködõ, rajzolást segítõ eszközt szerkesztettek.
A fény minden irányban történõ egyenletes terjedésének következtében a keletkezõ kép kör
alakú lesz. Ezt általában azért nem érzékeljük, mert a használatban levõ camera obscurák nem
a tejes vetítõdött képet használják, hanem annak csak egy középsõ (általában négyszögletes)
részét vágják ki. Ha úgy alakítjuk ki lyukkameránk arányait, hogy a lyuk és a hátsó fal között
kis távolság legyen, az oldal irányú kierjedés viszont továbbra is nagy maradjon, láthatóvá válik
a lyukkamera úgynevezett képköre: bal oldali ábra. Érdekes is, hogy az ilyen módon
keletkezett kör alakú kép átmérõjét hogyan befolyásolja a lyukat tartalmazó fal anyagvastagsága. Minél vékonyabb a fal annál nagyobb a kör. Elméletileg, ha a falvastagság nulla lenne, végtelen átmérõjû kép keletkezne. De mivel a fény ereje az általa megtett távolság arányában
négyzetesen csökken így is csak egy (fokozatosan elhalványuló szélû) kört kapnánk.
A leképezés szabálya összefoglalva így hangzik: Annál nagyobb a tárgy képe, 1. minél nagyobb a tárgy, 2.minél közelebb van a tárgy a nyíláshoz, 3.minél távolabb van a lyukkamerában
a hátfal a nyílástól. A camera obscura elõ- és hátfala távolságának (képtávolság) változ
tatásával tehát, létrehozható normál, tele, nagylátószögû, sõt halszem lyukkamera is.
A camera obscura legoptimálisabb nyílásméretének meghatározása nem könnyû feladat.
Logikusnak tûnik az elképzelés, miszerint minél kisebb a lyuk, annál jobb minõségû a kép.
A helyzet nem ilyen egyszerû. Egy bizonyos mérethatárnál kisebb átmérõ ugyanis a fényelhajlás következtében egyre rosszabb képminõséget produkál. Ezen kívül az ideális nyílásméret mindig az adott képtávolsággal is összefügg. Eszerint minél messzebb van a hátfal a
lyuktól, annál nagyobb a camera obscura legjobb minõségû képet produkáló felvételi
nyílása. A kiszámoláshoz szükséges matematikai egyenlet Daniel Schöneck szerint:
Átmérõ (mm)=0.037 x képtávolság (mm)
Például: ha a képtávolság 50mm, akkor annak a gyöke 7,07 melyet 0.037-tel megszorozva
0,26mm-es ideális nyílásátmérõt kapunk. Áttekintõ táblázat a képtávolság, a lyukátmérõ és
az ezekhez kapcsolódó fényerõk viszonyáról: [J.12]
A lyukat tartalmazó anyag minõsége is fontos tényezõ a leképzésben. Az anyagnak, amelyre
a nyílás készül a maximális fényzáróság mellett olyan vékonynak kell lenni amennyire csak
lehetséges. Ajánlható a fém- az alufólia és a vékony fekete papír használata. Az elkészítés
leggyakrabban alkalmazott módja a tûvel való kibökés.
Ez azért nem a legideálisabb megoldás, mert a fölösleges anyag ilyenkor a lyuk körül levõ
részre gyûrõdik, esetleg rontva így a képminõséget. Professzionálisabb módszer fókuszált
lézersugárral eltávolítani az anyagot. Nagyobb átmérõ esetén természetesen a lyukasztó,
fúró, olló stb. használata is szóba jöhet. Ha tûvel bökjük a lyukat célszerû egy keményfa
alátétet használni. A túloldalon ennek ellenére keletkezõ kitüremkedést nagyon finom csiszolópapírral el lehet távolítani. A háztartási alufólia erre nem igazán alkalmas, érdemesebb
helyette egy darab offszet lemezzel próbálkozni, mivel az egy sokkal erõsebb alumínium
ötvözetbõl készül, így a lyukasztást és a smirglizést is jobban bírja. A tûvel kibökött, majd
túloldalról megcsiszolt lyuk felnagyított képe így néz ki:
A fémfóliára készített nyílást a fényszóródás csökkentése, így a keletkezõ kép minõségének
javítása érdekében célszerû fekete alkoholos filctollal befesteni. Az egész dobozt természetesen nem érdemes ugyanabból az anyagból készíteni, mint a lyukat, ezért a nyílás védelme
érdekében jobb ezt a kis lapocskát a kamera belsõ oldalára ragasztani. Beépítéskor a szebb
kép érdekében célszerû a fémfólián levõ lyuk kisebb átmérõjû résznek a hátsó oldalon lenni.
Hasonlóan a hagyományos fényképezõgépek napellenzõihez, lyukkame-ránkhoz is készthetünk árnyékolót az oldalirányú fények képminõség károsító hatásának csökkentésére.
Papírra készített nyílást inkább csak nagyobb lyukkamerákhoz ajánlatos használni, mert erre
az anyagra nem lehet néhány tized milliméter átmérõjû, szabályos, tiszta, lyukat fúrni. A
felvételi nyílás porszemektõl, szöszöktõl való tisztántartása egyébként mindenképpen fontos
tényezõje a jó minõségû camera obscura felvételnek.
A helyesen exponált felvételek készítésének feltétele, hogy az alkalmazott film érzékenysége
mellett ismerjük camera obscuránk fényerejét is. (Csak ezek, és az adott fényviszonyok
ismeretében határozható meg az expozíciós idõ.) Egy lyuk (vagy egy normál fotóobjektív)
fényereje a nyílásra ráesõ és az azon áthaladó, filmsíkra kerülõ fénymennyiség hányadát
jelenti. A lyukkamerában ezt a felvételi nyílás mérete és a képtávolság határozza meg. Az
alábbi matematikai mûvelettel könnyen kiszámolhatjuk a fényerõt:
Fényerõ=Képtávolság(mm-ben)/nyílásátmérõ(mm-ben) Pl. f=50mm/0.25mm=200
Természetesen a fénymérõk nem rendelkeznek ilyen kis blendenyílás beállíthatóságával. De
az adott méréshatárokon belül mért értékbõl könnyen kiszámolhatjuk ezekhez az extrém kis
lyukakhoz tarozó megvilágítási idõt is.
Az úgynevezett blendesor kiszámolása rendkívül egyszerû feladat, mivel 1-el indul és az
elõzõ értéket mindig 2-vel kell megszorozni:
1; 1.4; 2; 2.8; 4; 5.6; 8; 11; 16; 22; 32; 45; 64; 90; 125; 180; 250; 360; 500; stb. Az elõzõnél
egyel nagyobb szám fele akkora áthaladó fénymennyiséget jelent.
A megvilágítási idõk sora is mindig az elõzõ értékhez képest kétszer akkora fénymennyiség
átjutását biztosító számokat mutatja másodpercben:
1/1000; 1/500; 1/250; 1/125; 1/60; 1/30; 1/15; 1/8; 1/4; 1/2; 1 sec; 2 sec; 4 sec...
Tehát ha a fénymérõ 16-os rekeszhez 1/125-öd másodpercet mér, akkor az 22-es blendénél
1/60-ad lesz, 200-as rekesznél (példánknál maradva) pedig kb. 2,5 másodperc.
A helyzet tovább bonyolódik azáltal, hogy a fotónyersanyagok túl rövid (1/10000 s-nél
rövidebb), és túl hosszú (10 s-nál hosszabb) megvilágítási idõ használata esetén alulexponáltságot mutatnak. Ez az úgynevezett schvarzschild effektus. Ezekben az esetekben
ugyanis, az expozíciós idõ alatt vagy nincs elég ideje teljesen kialakulnia a látens képcsírának, vagy a túl lassú kialakulás következtében részben visszabomlik. Minél nagyobb az
eltérés a középtartománytól annál nagyobb a schvarzschild effektus. Konkrét szabály nincs
arra vonatkozólag, hogy hány másodpercnél hányszorosára kell megnövelni az expozíciós
idõt, mivel a különbözõ fotónyersanyagok különbözõ mértékben érzékenyek a schwarzschild effektusra. Bátran kijelenthetjük tehát itt is azt az egész lyukkamera fotózásra érvényes
szlogent, hogy a "saját tapasztalatnak nincs párja". Felvételi nyersanyagnak a nagyobb
kamerákhoz általában fotópapírt, esetleg síkfilmet szoktak használni, kisebb dobozokhoz
viszont a hagyományos perforált, ill. rollfilm is szóba jöhet. A film használatának alapvetõ
elõnye az, hogy az késõbb hagyományos módon nagyítható, vagy kontakttolható.
A kameratest felépítésének is rengeteg módja van, az egyéni kreativitás hihetetlenül ötletes
megoldásokat szülhet. Leghagyományosabb a fotókartonból készített doboz. Ennél valamivel egyszerûbb, gyorsabb és általában jobban fényzáró megoldás egy régi fémdoboz (pl. teás)
használata. Ezt a belsõ reflexiók elkerülése érdekében belülrõl feketére ki kell festeni. Ha
szerencsénk van és a doboz megfelelõ vastagságú lemezbõl készült, esetleg rögtön arra is
fúrhatjuk a lyukat.
Készíthetünk camera obscurát egy egyszerû felépítésû, olcsó fényképezõgépbõl is, úgy hogy
az eltávolított objektívje helyére lyukat teszünk. (Célszerû úgynevezett "B" idõvel rendelkezõ
gépet használni, mivel az addig exponál, míg lenyomva tartjuk a gombját.)
Különbözõ képi hatásokat lehet elõidézni azzal is, hogy a dobozba nem síkba helyezzük el
a filmet, hanem valamilyen módon meghajlítva. Ilyenkor a keletkezõ kép megtorzul, egészen
furcsa vizuális hatásokat eredményezve. Variálhatunk úgy is, hogy több felvételi nyílást alkalmazunk. Kombinálva ezeket a lyukkamera sajátos kép hangulatával, végtelen mélységélességével, lehetõségeink szinte határtalanok.
AZ ESZKÖZ MÛVÉSZETI LEHETÕSÉGEI
Azt, hogy mit is jelent camera obscurával alkotni talán legjobban Siska Gyula: "A
fekete doboz" címû írása mondja el nekünk: [J.13]
"Ha valakinek a kezébe nyomunk egy fekete dobozt, esetleg arra kérjük, csináljon magának
egyet, kevés lelkesedéssel találkozunk. Ismeretlen területnek, kétes eredménynek senki sem
vág neki szívesen. Így nemigen támaszthatunk igényt az ilyen fotográfozás iránt. Mégis vannak, akik "menet közben" elfelejtik kezdeti kételyeiket, nekiállnak a nehézkes munkának, s
a végén büszkén mutatják elmosódott, vegyszerfoltos felvételeiket.
Valószínûleg mindenki másként válaszolná meg, miért becsesebb neki egy ilyen kép, mint az
automata gépekkel készült sorozatfelvételei, milyen vonzások csábítják a fekete doboz barátait. Általánosítás helyett egy lehetséges választ mondok el.
Mikor fotózni kezdtem, hamar rájöttem, hogy ezt ilyen formában nem nekem találták ki.
Keserves volt végigvárni, míg elkészült a kép. Felszerelésem sem igen volt. Az elõhívótankként használt literes üvegben gyakran összeragadt a nehezen belenyomkodott film.
Legnehezebben az exponálás ment, zavart a gép kattogása, mindig attól féltem, hogy leejtem
és összetöröm a kamerát. Végül, ha rossz érzéssel is, de feladtam a próbálkozást. Nem kerestem tudatosan más lehetõséget, a véletlen segített ki. Rajzeszközként akartam használni
egy fekete dobozt, de olyannyira lenyûgözött a megjelenõ kép, hogy egybõl arra gondoltam,
mi lenne, ha fotópapírt tennék a pausz helyére. Hevenyészett lyukkamerámmal készített elsõ
felvételem halvány, életlen képe olyan csoda volt, hogy soha többé nem kívántam meg a
kirakatok drága gépcsodáit. Gyõzött a fekete doboz.
A doboz lehetõséget ad a beavatkozásra. Menet közben végig él a kép. Sok ügyetlenkedés,
aztán valami szavakba nem önthetõ élmény. A kép sejtelmessége az emlékezettel rokon. Az
ember áll a kamera mellet, figyeli a látványt, az a nyolc perces expozíció alatt beleivódik,
latolgatja, mi hogy fog "kinézni" a képen, gyorsabban exponálódik és rögzül szemünkben,
emlékezetünkben mint a gépben. A doboz egyszerûségével hat. Fénycsapda. Az anyag
részei átvándorolnak a nyíláson, megérintik a lemezt. Aktusuk nyomán kép keletkezik.
Érezni milyen meleg van a dobozban. Jó lenne egyszer a tenyeremen felfogni a képet. A
keletkezõ kép önálló lény. Valamennyire az enyém, de csak mint egy befogott darázs. A tárgy
nem tárulkozik fel, ha "gazdaként", tulajdonosként közeledünk hozzá, s nem társként. Ha a
képpel jól kiegészítjük egymást, ha tudunk mutatni valamit egymásnak, én a kamerának,
aztán az nekem, akkor az érzékelés élménye nem az esztétikai jelbeszédre korlátozódik. A
kép nem kiszolgálja, hanem felülmúlja a fantáziát. Egy másik kézben máshogyan gondolkodó
kamera képeirõl mondok le, ha bármit elõre elhatározok és ahhoz próbálok alkalmazkodni.
Valamelyest persze ki vagyok szolgáltatva, kudarc, akadály, csoda egyaránt várható. A kép
készítése közben folyamatosan kell kitalálni a teendõket. Az amatõrség, a meglévõ mércék
nem ismerése a legmagasabb szinten teszi átélhetõvé az élményt. Minden csupa felfedezés, a
kamerát újra fel szeretnénk építeni, küllemét tartalma szerint alakítani. Ez olykor derültséget
és értetlenséget kelt másokban, ami derültséget és értetlenséget vált ki bennünk."
A lyukkamerát napjainkban eltekintve néhány tudományos kísérlettõl, ill. különleges
fotográfiai helyzettõl (pl. kis makettek fényképezése), csak mûvészi fotózásra használják.
Ilyen "gépet" az alkotók maguk építenek, általában fotókartonból, vagy régi kekszes-, teásdobozt átalakítva, esetleg egy zárt Barkas rakterében, hogy egy szélsõségesen ötletes
megoldást is említsek. Kizárólag camera obscurával alkotó fotográfus ismereteim szerint
nincs, viszont, hogy sokan kísérleteznek vele azt szépen reprezentálta a Kecskeméti fotográfiai múzeum, 1993-as ilyen irányú tematikus kiállítása. Magyar fotográfusok közül Bozsó
András, Drégely Imre, Kerekes Gábor, ill. Lugo Lugosi László foglalkozik vele elmélyültebben. Külföldi fotómûvészek között is népszerû ez az eszköz Európától Japánig sokfelé.
Az elsõ látásra egyszerûnek tûnõ, könnyen kezelhetõ berendezés rendkívül sok lehetõséget
rejt magában, pl. különbözõ formájú dobozok, több lyukon keresztül exponáló camera
obscurák, fekete-fehér, vagy színes nyersanyag felhasználása által. Valamint az alkotások
tematikai különbségének köszönhetõen is.
Fontos szakmai problémákkal is szembesül a lyukkamerával fotografálni vágyó mûvész,
olyan egyszerû dolgoktól kezdve, hogy a doboz ne eressze be a fényt, a helyes expozíció
meghatározásán át, az egészen bonyolult perspektívával kapcsolatos kérdésekig. Fontos
dolog tehát a camera obscura mind tudományos, mind fotográfiai, mind mûvészeti szempontból, mivel olyan képeket hozhatunk általa létre, melyeket sehogyan másként nem, sõt
olyanokat amilyeneket szemünkkel sem láthatunk: például a már említett végtelen mélységélesség, hogy csak a legegyszerûbb dolgot említsük.
Arra vonatkozólag, hogy milyen sok lehetõséget rejt magában lyukkamerával fotografálni
három példát említek.
Bozsó András a végtelen mélységélességet kihasználva készít szokatlan felvételeket mindenki által ismert helyszíneken (pl. Hõsök tere). Módszerének lényege az, hogy a géptõl
néhány centiméterre álló, sokszor groteszkül elrendezett, játékfigurák, kisautók ugyanúgy
élesek lesznek mint a háttér. Így azt a hatást kelti, mintha ez egy valódi szituáció lenne.
Kerekes Gábor fényképet készített vele a napról, úgy, hogy a lyukat egy 1 méter hosszúságú
csõ végére helyezte. A japán Mieko Tadokoro ahelyett, hogy síkfilmet, vagy fotópapírt tett
volna a camera obscurába, hagyományos, perforált filmet darabolt fel, a csíkokat egymás
mellé helyezte, és így készített felvételt az Eiffel toronyról. A kész képen látszanak a nyersanyag perforációi és feliratai is. [J.13]
Végül egy saját kísérletet említek meg. Tavalyi, fotószakos diplomamunkám témájául ebben
az archaikus eszközben rejlõ alkotói lehetõségek további kutatását választottam. Kísérletet
tettem ezen õsi technika ötvözésére az egyik legmodernebb fotográfiai eljárással: a színes
képkészítéssel. Célom volt a camera obscura már sokak által bemutatott vizuális formanyelvét új irányból megközelíteni, ezért választottam munkámhoz a színes nyersanyagot.
Kísérletezésem során rájöttem arra, hogy a hatás negatívnak elõhívott színes dia használatával még tovább fokozható, mivel ez a "partizán" technika sajátos, kissé irreális, festõien élénk
színeket eredményez. Technikai oldalról megközelítve a további felmerülõ problémákat a
filmformátum megválasztásának oka (6x6 rollfilm), az volt, hogy egyszerûen kezelhetõ,
gyorsan, bárhol kidolgozható, mindemellett a lehetõ legnagyobb képfelületet adó nyersanyagot használhassak. Kamerának ebbõl következõen egy 6x6-os NDK gépbõl átalakított
camera obscurát készítettem. A létrehozott tájkép-kompozíciók olyan sajátos képi világot
hordoznak, melyek szubjektív, álomképszerû hangulatot közvetítenek. A téridõ sajátos problémarendszerének vizsgálatán kívül olyan, verbálisan csak nagyon nehezen megfogalmazható emberi érzéseket idéznek tehát vis sza melyek nem valamilyen konkrét megrázkódtatáskor, vagy nagy élmény átélésekor érnek bennünket, hanem amiket pl. utazás közben,
vagy egy vihar közeledtekor élhetünk át. Fölidézik ezáltal az embert állandóan foglalkoztató
kérdéseket, a múltról, a jövõrõl, a lét értelmérõl, az élet céljáról.
Fenti írás Varga Gábor Ákos szakdolgozatának átdolgozott változata
Magyar Iparmûvészeti Egyetem, 2000.
JEGYZETEK
1.Alapvetõ irodalom a forrásjegyzék 2., 3., 7., 8., 9. mûve
2.Guillaume de Saint-Cloud az 1285. június 5-i napfogyatkozással kapcsolatban említi a
berendezést. Brabanti Mária királynõ Merész Fülöp özvegye volt.
3.A fényrekesz, más néven írisz vagy blende, olyan állítható átmérõjû lyuk, mellyel a lencsével ellátott camera obscurában keletkezõ kép fényereje, ill. mélységélessége szabályozható, úgy, hogy szûkebb írisz esetén élesebb, de sötétebb kép jön létre.
4."Csodálatos kísérletrõl szólok most, amely a perspektívára vonatkozik. Ha arra vagy
kíváncsi, miként tárja elénk a természet a dolgok egészét, sõt részleteit, színüket és
árnyékukat, fúrj egy lyukat szobád ablaktáblájára, helyezz egy ... szemüveglencsét beléje;
zárj be ajtót, ablakot, hogy az elsötétített szobába csak e nyíláson át hatoljon be fény. Rakj
elé hófehér papírlapot, és mozgasd elõre-hátra mindaddig, amíg a legkisebb részlet is élesen
kirajzolódik elõtted. ... Fogd le a papírt, végy elõ rajzónt, rögzítsd a látottakat, a perspektívára
és a körvonalaira ügyelve; árnyékold ahol szükséges, úgy, ahogy a természet lefestette elõtted a látványt. ..." (Forrásjegyzék 2.)
5."Ha a tárgyak eredeti színeiben akarunk gyönyörködni, helyezzünk a lyuk mögé egy
tükröt, amely összegyûjti a fénysugarakat, és mozgassuk mindaddig elõre vagy hátra, míg a
kép eredeti méretében világosan ki nem rajzolódik." (F.j. 2.)
6."Az éjszakát az ausztriai Linzben töltöttem. A híres tudós, Kepler is itt idõzik. ... Õ említette,
hogy van egy kis hordozható sátra, amelyet a szabadban bárhol felállíthat, és amely úgy
forog körbe, akár a szélmalom, miközben a látóhatár minden pontja elvonul elõtte. A sátor
tökéletesen zárható, elsötétített belsejébe mindössze egy másfél inch átmérõjû lyukon hatol
be a világ. A lyukba egy csõ illeszkedik, felerészt befelé, felerészt kifelé. E csõ kifelé nézõ
végén egy domború, befelé nézõ végén egy homorú lencse található. A sátort körülvevõ tárgyakból visszaverõdõ fénysugarak e csövön át a mögéje helyezett fehér papírlapra esnek,
ahol õket irónnal vagy tollal igen egyszerû rögzíteni és a természethez híven, igaz módon visszaadni a látottakat." (Forrásjegyzék 2.)
7.Forrásjegyzék 2.
8.Forrásjagyzék 1. és 10.
9.A kísérletezést 1802-ben abbahagyták, ekkor Davy beszámolót küld a Királyi Tudományos
Társaságnak. Címe: "Beszámoló arról a módszerrõl, amellyel festményeket lehet másolni
üvegre és profilképeket lehet készíteni a fények ezüst-nitrátra való hatása révén, amely módszert T. Wedgwood találta fel." (F.j. 8.)
10.A camera lucida nem azonos a lyukkamerával. Ez egy rendkívül leleményes rajzolási
segédeszköz, melybe beletekintve a rajzoló - félig áteresztõ tükrökbõl és prizmákból álló
optikai berendezés segítségével - virtuális módon egyszerre látja a megörökíteni kívánt tárgyat és a rajzlapot. Úgy érzi mintha a tárgy képe rajta lenne a lapon. Amikor dolgozik, tulajdonképpen a tárgy virtuális képét rajzolja körbe. Elõnye a camera obscurával szemben, hogy
használatához nincs szükség semmi féle elsötétítésre.
11.A második fejezetben található ábrák a forrásjegyzék 5. mûvébõl származnak
12.Létezik egy 1906-os kiadású könyv is - F. Schmidt: A gyakorlati fotográfozás kézikönyve
, melyben néhány század milliméteres eltéréssel ugyanezek az adatok szerepelnek. (Az eredeti mûvet nem láttam, itt a forrásjegyzék 13-ra hivatkozom.)
13.Megtalálható a forrásjegyzék 3-ban.
FORRÁSJEGYZÉK
1.Szilágyi Gábor: A fotómûvészet története (A fényrajztól a holográfiáig), Képzõmûvészeti
Alap Kiadóvállalata, Bp., 1982.
2.Szilágyi Gábor: Daguerre (A fényképezés felfedezésének története), Gondolat kiadó, Bp., 1987.
3.Camera Obscura (Kiállítási katalógus), M. Fotográfiai Múz., Kecskemét, 1993.
4.Tolnai Világlexikona, Tolnai kiadó RT., Bp., 1926-1930.
5.Peter, Olpe: Die Lochkamera (Funktion und Selbstbau), Lindemanns Verlag, Stuttgart, 1993.
6.Roger, Whiting: Leonardo, a reneszánsz ember, Budakönyvek kft, 1993.
7.Helmut and Alison Gernscheim: The origins of photography, Thames and Hudson, London
1982. (Elsõ kiadás: Oxford University Press, 1955.)
8.Peter, Pollack: The Pocture History of photography, Abrams, New York 1969. (Fenyõ Imre
által készített magyar fordítás (1971?) kézirata föllelhetõ: Magyar Fotográfusok Háza,
Könyvtár, 1065 Bp. Nagymezõ u. 20.)
9.Jean-Claude Lemagny et André Rouillé: Histoire de la Photogrphie, Bordas S.A., Paris, 1986.
Angolul: A History of Photography, Cambridge Univ. Press, 1987.
10.Felix, R. Paturi: A technika krónikája, Officina Nova, Bp., 1991.
11.Dr. Zimmerman Jakab: Daguerre képei „elkészítése” módjának leírása, Bécsben, 1840.
REPRINT: Karlovics Károly (C), Országos Mûszaki Múzeum kiadása, 1984.
12.Beke László: Mûalkotások Elemzése, Tankönyvkiadó, Bp., 1986.
13.Lugosi Lugo László: Fényképezzünk lyukkamerával, cikk: FOTO folyóirat 94/1.
14.Pollio Vitruvius: Tíz könyv az építészetrõl, Képzõmûvészeti kiadó, Bp., 1988. Eredeti mû:
De Architectura, Róma i.e. 20. körül