Diploma 2007 - 3. A Szellemkép Szabadiskola végzősei

DIPLOMA 2007-3.

Fülep Sándor

A GYERMELYI REMETE

"Mit csinálnak itt?- kérdezte. Vladimír: Lesben állunk…"
Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok

A fotográfia kezdetén is a legfontosabb téma maga az ember volt. Az első fényképészek
sokáig használták a portréfestészetből átörökített beállításokat. /az első fotósok gyakran
maguk a festők voltak, pl. Nadar, Munkácsy/ A XIX. század második felétől a felgyorsuló
kapitalista fejlődés és iparosodás nyomán megerősödő polgárság önnön jelentősége
megörökítésének méltó kifejezési formáját találja a fotográfiában. Értékrendjük egy fél
évszázadon át meghatározza a portréfényképezés jellegét. A fényképészet technikai hátterével karöltve fejlődtek a beállítások, a kompozíciók és a világítás. Az évek során kialakult
a fotógráfia egyedi kommunikációs módja, amely a mai napig fennmaradt és nőtte ki magát
önálló művészeti ággá. Ebben jelentős szerepet játszottak, az első között: Nadar és Julia
Margaret Cameron, akik nyíltan szembehelyezkedtek a kor portré-fényképészetének elfogadott normáival.

A XIX. század utolsó éveiben, akik valaha százezrével tódultak a fényképezőgép elé most
ők veszik azt a kezükbe. Kedvelt témájuk az emberi arc. Az amatőrök kihívása a
portréművészetet megújulásra készteti. Az új típusú portré Németországból indul hódító
útjára. Rudolf Dührkoop készít elsőként portrét a szabadban. A műterem helyett gyakran
az otthonukban, természetes környezetükben örökíti meg figuráit ún. ellenfényben, amelyet kortársai közül ő alkalmaz a legmerészebben. Nem használ fejtámaszt és berajzolt háttereket. Beállításai természetesek, képein a tónusok váltakoznak. Világításában alkalmazkodik az arc karakteréhez, néha részletekben kemény vagy finoman lágy. Elveit a
fotóművészek új nemzedéke igyekszik a maga gyakorlatában megvalósítani.

A portréfotográfia a húszas évek elejére elveszíti a fotóművészetben addig játszott vezető
szerepét, a műfajon belül differenciálódás tendenciája figyelhető meg. A különböző
rétegek, társadalmi csoportok képviselőit megörökítő fotóművészek más és más igény
alapján alkotnak.

A gyermelyi erdész-remetéről készített fotósorozatom, mely többszöri látogatásom eredménye, egyszerre tűnhet portrénak, fotóesszének, de akár szociofotónak is. Ösztönösen
fényképezek, rábízom magam a helyszínen szerzett élményeimre, benyomásaimra, inkább
hiszek a szememnek és egy-egy mozdulat, helyzet megragadásával részletekben igyekszem
megmutatni az egészet. A megismerés óvatos érintéseivel villantok fel lényeginek tűnő mozzanatokat ennek az embernek az életéből, gesztusvilágából, nem elhanyagolva a környezete
adta hangulatot. A környezetét, mely legalább annyit elárul egy ábrázolt személyről, mint
annak gesztusai, arckifejezései.

Fotóesszé, hiszen a remeteélet zárt, titkos rendje, esendősége képeimen történetet is mesél.
Egy napét, egy életét, egy jellegzetes életvitelét. Egy olyan "társadalmon kívüli" emberét (és
ezáltal már szociofotó is) aki a "senki földjén" egy lakókocsiból és tömérdek összehordott
kacatból felépítette a maga paradicsomát. Hiszen harmónia nem csak összeillő elemek
békés felvonulásában rejlik.

Látszólagos távolságtartásommal nem kívántam megzavarni ezt a derűs csendet, egy olyan
derűét, amely persze nem a szomorúság hiánya.

Josef Koudelka cigányokról készített fotói, Korniss Péter: A vendégmunkás című
fényképregénye és Jindrich Streit munkássága is nagy hatással voltak rám e sorozat
elkészítésekor. Korniss akinek eltökélt szándéka volt, hogy objektív képeket készítsen, de
a modelljével, Skarbit Andrással való sokéves együttlélegzés a dokumentarista jelleg
ellenére is a megindító, a szubjektív irányába mozdította fantasztikus művét. Streit, aki
egész életében a vidéket fényképezte, saját Észak-morvaországi környezetét, az embert
magát, sohasem csupán az etnikumot, a lakost vagy a polgárt. Az embert, mint enyhén
hátrányos helyzetű szentség- és méltóságtulajdonost. Egy kerek, sőt szerethető világot ábrázolnak munkái.

Valami vékonyka belátás sugárzik képeiből, hogy élni jobb, mint nem, amely nincs
messze a közönytől, az ember egyszerűen csak teszi a dolgát, mégha nincs is róla nagy
véleménnyel. Művészi anyanyelveként is Hasek, Hrabal, Menzel nyelvét beszéli, akik hozzám is nagyon közel állnak. Egy tanya, egy ember, egy kéz vagy egy arc is hiánytalan teljes világ. Ilyen egyszerűen érdemes csak, szerintem igazat mondani a világról, könyörtelen
megértéssel (Mészöly Miklós szavaival élve), tudatában annak, hogy minden hiánytalan,
csak meg kell látni benne az egészet.

Portréi megrendítő szociográfiai látleletek is egyben, melyek az általános érvényűnek hitt
humanizmus hagyományát viszik tovább.

"Engem megigéz, ha az állatias, a naturális és az ösztönös együtteséből létrejön valami nagyon szép, szelíd és szeretetreméltó", nyilatkozta a róla készült Fény és sötétség között című
portréfilmben.

Portré abban az értelemben, miszerint a portré lényegét a modell csendjéhez való eljutást,
ahol a személy igazán önmaga (ahogy ezt Bresson mondja), célomul tűztem ki.

Fülep Sándor

Felhasznált irodalom:

1. Szilágyi Gábor: A fotóművészet története, a fényrajztól a holográfiáig, Képzőművészeti
Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1982
2. Willfried Baatz: Fotográfia, Kossuth kiadó, 2003
3. Szarka Klára-Fejér Zoltán: Fotótörténet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999
4: A 20. század fotóművészete, Museum Ludwig, Köln, Taschen, Vince Kiadó, Budapest, 2002
5: Parti N. Lajos: Menyasszony és twistpulóver, Jindrich Streit fényképei, Élet és Irodalom,
XLVI. Évf., 42. szám, 2002 okt. 18. Budapest
6: Németh Ádám: Szociofotók és mikronarratívák, Új Szó, Szlovákiai magyar napilap, 2006
okt. 30.
7: Korniss Péter: A vendégmunkás, fényképregény, Losonczi Ágnes tanulmányaival,
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1988
8: Bere Mario: Pontról pontra portré (1.), Fotómozaik, Budapest, 2004. június-VII. Évf. 6.
szám

DIPLOMA 2007-3.

Gede Barbara

ÉPÍTÉSZETRE TÁNCOLNI

- gondolatok egy fotósorozathoz

(…) Általában bármiről lehet írni pár oldalt . A fotográfiáról is És érvényes az ismert hasonlat is: művészetről írni olyan, mint építészetre táncolni. Legjobb lenne a befogadó ösztöneire
bízni magunkat. (…) Bár racionalitásunknak jól esik némi szavakba önthető magyarázat,
nem feltétlenül kell ízekre szedni az alkotó fantáziát. Éppen ezért - ahogyan a népmesében
a lány vitt ajándékot is, meg nem is - beszéljünk a fotográfiáról. (…)

 (…) És minél többet tanultam róla az iskolában, annál inkább úgy érzem, egyre kevesebbet
tudok. Végtelen a tér, az ember nem ér soha a végére. Nincsenek abszolút viszonyítási
alapok. És mi egyre elveszettebbek vagyunk benne (…) Jó lenne boldog naivitásból alkotni,
de annak már vége. Talán az ösztön és a kétely. Ebből és a néhány évből kellene összerakni
a képeket.

A KONCEPCIÓRÓL

(…) A fotográfia, én és a Szellemkép. Mi az, ami legjobban illusztrálhatná az itt eltelt három
évet? A hihetetlenül egyszerű kérdések megválaszolása a legnehezebb.
Az egyszerű, hétköznapi jelenségek kiszabadítása az egyértelműség fogságból. Ahogy az
avantgárd is hirdette - mely számomra az egyik legizgalmasabb irányzat - fel kell szabadítani
a tárgyakat a hétköznapok rabságából, el kell rugaszkodni a megszokott narratíváktól és
magyarázatoktól, és meg kell mutatni, hogy a legegyszerűbb dolgok is különféle üzenetek.
(…) Minél tüzetesebben vizsgáljuk őket, annál jobban távolodnak a megszokottól Ez a fajta
elképzelés párosult nálam azzal a felfogással jelen munkám során, amivel "szellemképes"
tanulmányaink elején találkoztunk, mikor is azt kaptuk feladatul, hogy elszakadva a figurális
ábrázolástól, próbáljuk a minket körülvevő világban - az ábrázolt tárgy vagy jelenség valódi
jelentésétől elrugaszkodva - keresni a rendet és a harmóniát. Eleinte nagyon furcsa volt a
gondolat, hogy bármiből lehet kép Három székláb, a csupasz tenyér, egy mellkas, vagy az
összegyűrődött bőr is hordozhatja az üzenetet. (…) Jelen munkámmal nem kívántam többet
megmutatni, mint azt, hogy az ember egyik legközvetlenebb, leginkább "kéznél lévő"
eszköze, a saját teste, illetve annak részletei .

TEST, BŐR, HÚS

A meztelen emberi test ábrázolása nagyon régóta foglalkoztatja a képzőművészeket,
ugyanakkor a test kiragadott részleteinek művészi feldolgozása már sokkal inkább a XX.
század jelensége. A művészek a testet nagyon sokáig jellemzően egységében ábrázolták, a

XX. század előtt a testrészek közül leginkább az emberi kéz, illetve a szem kapott kiemelt
szerepet. A test részletekben való feldolgozásához nagyban hozzájárultak az orvosi fotográfiák, az anatómiával foglalkozó szakemberek vizsgálatai, az emberi test aprólékos, minden
részletre kiterjedő feltérképezése, vagy éppen a röntgen technika. Ezen fejlemények
valamint a német "új objektivitás" művészeinek hatására 1920-ra létjogosultságot nyert a
testrészlet ábrázolása, mely egészen a mai napig nagy hatással van vizuális gondolkodásmódunkra .
De milyen üzenetet hordozhat az emberi test, a hús, illetve a bőr? A csupasz emberi bőr Az
ember pőre bőre. (…) A ruhátlanság, a kitárulkozás. Mely egyszerre jelenít meg védtelenséget, és érzékiséget. Intimitás, bensőségesség: - általában nem meztelenül látjuk az
embereket, úgy ez valami bennfentességet, beavatottságot is megjelenít, valami olyat
láthatunk, amit tulajdonképpen talán nem is lenne szabad, hiszen más emberek meztelenségével - általános esetben, a mi kultúránkban - csak nagyon ritkán, intim közegben
találkozunk. Ez egyben a legnagyobb dilemmája, paradoxona is a meztelenség, illetve a csupasz emberi test vagy bőr ábrázolásának: hogyan lehet intim a kirakat. Hogy lehet tehát
intimitást ábrázolni? Mi marad belőle, ha másoknak kínálom fel egy kis, rejtett világ bensőségességét? Mi marad a lélegzetből, ha felnagyítom 30x40es-re? Ez volt az egyik legfontosabb kérdés fotósorozatom elkészítésénél.

Mindezek mellett ugyanakkor ezen egyszerű eszköz, az emberi test segítségével számtalan
más történetet is elmondhatunk, az alkalmazott technika, feldolgozás függvényében. Ahogy
az emberi testtel foglalkozó fotóművészek munkássága mutatja: bármit kifejezhet az emberi
test: titkot, félelmet, nevetést, undort. .

TUDATLAN EPIGON

Szinte nincs olyan téma e tárgyban, amit már fel ne dolgoztak volna előttünk Az ember
igyekszik, majd rájön, hogy semmi újat nem fedezett fel, és ő a milliomodik a sorban.

Ebben a sorban valahol elöl -nekem mindenképpen - , Edward Weston, aki még a XX.
zázad első felében foglalkozott az emberi test különleges ábrázolásával, gyönyörű női aktjai
a megszokottól eltérő pozícióban, illetve szemszögből ábrázolják a meztelen női testet.
Feszes vágásai, a test részleteinek kiemelése eltér az átlagos női aktoktól és valamiféle
különös harmóniába csomagolva mutatja be a női test szépségeit.

Szintén nagyon kedvelem Bill Brandt negyvenes-ötvenes években készült akt képeit, melyek
hasonlóképpen, a megszokottól eltérően ábrázolják a nőt. Furcsa nézőpont, játék a
mélységélességgel, melynek segítségével a testet különböző terekbe helyezi, illetve ahogy a
részlet átértelmeződik, nagyon izgalmas számomra. Brandt aktjai nekem leginkább valamiféle új megközelítést jelenítenek meg, mely alapján az - egyébként hibátlan női test - valamilyen fura perspektíva miatt torzul, de ez nem csúfítja el a képet, inkább hozzátesz.
Fontosnak tartom még megemlíteni Ernestine Ruben testábrázolásait, aki teljesen letisztult
módon ábrázol. Képei a maga egyszerűségében mutatják az embert, illetve a testek közötti
kapcsolatot. Mindig csak egy-egy részletet mutat, ezzel teremt feszültséget és sejtelmességet.
Nem feltétlenül mindig lehet tudni, hogy pontosan mit ábrázol a fotó. Ezt a feszültséget
ugyanakkor jól kompenzálja a harmonikus szerkesztettség. Képei számomra - kissé
ambivalens módon - nagyon izgalmasak, ugyanakkor nagyon nyugodtak és kiegyensúlyozottak is, egyszerre realisták és absztraktak. Jelen sorozatom során én is valami hasonlót
próbáltam megvalósítani: apró, nem minden esetben felismerhető közeli részletekkel
igyekeztem valami bensőségeset ábrázolni.

Hasonló megközelítéssel találkoztam Pierre Radisic belga kortárs fotográfus képein is, aki
szintén testrészletekből építkezve rak össze valami egészen újat, meghökkentőt és szépet.
Radisic számtalan sorozata foglalkozik az emberi testtel, egyesek a finom, egyszerű vonásait
emelik ki az emberi testek, míg más sorozatai egészen brutálisak vagy pornografikusak.
Munkásságában a legérdekesebb számomra az, ahogyan csupán a testet használva számtalan történetet képes elmesélni. Metamorfózisba hajló képei a realista ábrázolást jócskán
meghaladva átalakulnak valami teljesen újjá, és egyszerre mutatnak félelmet, fenyegetést
vagy épp szépséget.

EGY PÁR SZÓ A TECHNIKÁRÓL

Képeimmel egyfajta meghitt, intim világot kívántam ábrázolni, ami jelenlegi életem nagyon
fontos része. Ehhez nagyon közeli, illetve makro fotókat használtam. A mélységélességet
szándékosan minél kisebbre vettem, hogy minél inkább csak sejtető, titokzatos hatása legyen
a képeknek. A fényeket igyekeztem minél kevésbé direkten alkalmazni, célom volt, hogy a
képek kevésbé kontrasztosak, ahogy a bőr is, inkább lágyak legyenek. A képeket először
lenagyítottam hagyományos technikával, de számomra végtelenül kiábrándító lett a végeredmény: szánalmasan sivárnak, szürkének és erőltetettnek láttam a képeimet.

Már régóta szerettem volna argentotípiát előállítani, és igazából a téma megtalálása óta
foglalkoztatott a gondolat, hogy ez a sorozatot egy ilyen, meleg barna tónusú árnyalatokat
adó technika segítségével nagyítom le. Több papírt, ecsetet, keverési arányt is kipróbáltam,
míg végül megállapodtam a jelenlegi verziónál.

Az biztos, nagyon izgalmas volt az egész munka folyamata, és nagy örömömet leltem az
elkészítésében. A vizsgával lezáródik életem egy fontos része, de úgy érzem, ez a pár év
sokkal inkább valaminek a kezdetét jelenti számomra, mint bármiféle befejezettséget.

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Ernestine Ruben: Forms and Feelings. Espace Photographique de Paris, 1990
James Christen Steward (ed): In Human Touch - Photographs by Ernestine Ruben. Nazraeli
Press in association with the University of Michigan Museum of Art, 2001
Václav Macek: Tono Stano. Osveta, 1990
William A. Ewing: "The Body" - Photoworks of the Human Form. Thomas & Hudson Ltd,
London, 1994

Semperger András

DIPLOMA 2007-3.


MAGYAR BREAK

" Jászai Mari Tértől a Hannoveri 2007-es Battle of the year -ig "

I. A Break története:
Kezdetben, amikor még New Yorkban sem volt használatos a Hip-Hop kifejezés, a 70-es
évek elején, a főleg feketék lakta Bronx, Brooklyn és Harlem alkotta konglomerátumban új
kultúra született: a graffiti, a rap és a break "electric boogie" máig virágzó kultúrája, amelyet
csak az Afrika Bambaataa által 77-ben alapított Zulu Nation színrelépése óta neveznek
összefoglalóan Hip-Hopnak.

A break tánc, és a hozzá tartozó zene a kezdetek óta szervesen összetartoznak, kölcsönhatásban vannak egymást generálják újra-és,, újra… Az első időkben az erős blues gyökerű
(oldschool) funk zenét játszó zenészek, mint James Brown, Chic, Cherilynn vagy a Jackson
5, még saját maguk szervezték a (block) partykat.
Jackson 5-ből - felnövő Micheal Jackson sajátost alkot zenében , majdan táncban egyaránt.
A break dance gyökerei egészen 1969-ig nyúlnak vissza, ekkor rögzítette James Brown a Get
On The Good Foot című dalt, melyet maga is akrobatikus mozdulatokkal kísért élő koncertjein.

II. A Beaktánc fejlődése
Az utcán, téren összegyűltek közül sokan nem csak a színpadon csoportosan előadott, kore
ografált táncot nézték, hanem egymást is, ellesték a többi szólótáncos mozgását, újfajta
táncelemeket képeztek, fejlesztették az új stílust.
A zenében megjelent a ritmikus énekbeszéd a rap, az énekesek egyre több rímet használtak,
mint Muhammad Ali az ellenfelei stuffolására és önmaga kamerák előtti dicsőítésére, amivel
nagy hatást tett az önjelölt fiatal rapperekre, mint Kurtis Blow, vagy a Sugar Hill Gang, akik
magukénak tudhatják a világon az első lemezre vágott rapzenét.
Dj Grandmaster Flash kidolgozta a ma már duplázás néven ismert break down mix technikát,
akkoriban ugyanis még nem voltak instrumentális ritmuslemezek, a raphez szükséges
hangzás előállításához villámgyors kezeire hagyatkozott, lemezjátszóit használta hangszerként. Kétszer rakta fel ugyanazt a funkylemezt, végtelenítve a dob és basszus szólót oly
módon, hogy amikor az egyik lemezen vége tért, újraindította a másikról és mielőtt ott lejárt
volna a rövid rész, addigra az első break- et már vissza is tekerte a startpozícióba.
Ezekből a kezdeti stílusirányzatokból alakult ki az electric boogaloo, amire a folyamatos hullámok és a robotmozgás a jellemző. A robotok a General Motors autó összeszerelő gépkarjai, és a Kraftwerk zenéje révén ihlette meg a táncosokat valamint Afrika Bambaatát, aki a
négy Düsseldorfi félisten zenéjét emelte be a sajátjába, az elsők között alkotva meg a electrichez elengedhetetlen electrót.
A pop locking és a boogaloo mellett megjelent, majd egyre jobban előtérbe került a break
tánc is. A break táncos up-rockkal indít, álló helyzetben variál, megmutatja egyéni stílusát,
ebből az átmenet a floor (nálunk csak padló) rockba, a kneerockon keresztül történik, ahol
a táncos a térdét használja. Ezután következnek a derékcsavar, a hand, a back és a headspin
(kar, hát, fejpörgés) és a windmill (helikopter). Az első igazi break csapatok Rock Steady
Crew, New York Sity Crew a 70-es 80-as évek nagy-nagy csapatai.
Létezik még a suicidal, amikor a b-boy a hátára ugrik, öngyilkosságot mímelve, ami (a break
tánchoz ideális) márványtalajt figyelembe véve nem játék. Ide tartozik még a Freez ami egy
kitartott mozdulat, akár két kézen, akár három percig. Az eddigi alapelemeken kívül a 90-es
évek hozta meg a lóról talajra vitt tornász elemet, a magyar vándort, valamint a koronát, ami
a helikopterrel ellentétben nem a vállat, hanem a tarkót használja a forgáshoz.
A megfelelő zenei háttér kialakulása DJ Kool Herc nevéhez fűződik, akit sokan a hip-hop
egyik szülőatyjának tartanak. Ő használta először a dalokban szereplő kiállásokat (break)
különálló zenei egységként, teljesen új hangzást és stílust teremtve. Herc egymásra illesztett
break-jeiből született meg a breakbeat (a breakbeat ma is a drum n bass és a jungle fontos
eleme), ami elősegítette a rap és a B-Boying elterjedését.

III. A Breaktánc térhóditása a filmiparban
Időközben a film ipar is az 1982-ben meg csinálja az első filmjét a , Wild Style ,- címmel ,ezt
követi a Flash dance , Beat Street , Breakin 1., Breakin 2., Break Dance Sensation 84.

IV. A magyaroszági Breaktánc története
Magyarországra 1984-ben Fenyő Miklósnak köszönhetően került élőben a break tánc.
Ezt jómagam is élőben láttam a Budapesti Párizsi udvarban a ,, Jól nézünk ki Mi-ki Miki koncerten. Három Nyugat-Berlini táncost láttunk élőben. Azonnal beleszerettem a stílusba.
1984-ben megalakult a "Crazy Four Team"( amelynek jó magam is tagja voltam ) , ez volt az
első csapatok egyike amely Magyarországon ezt a stílust művelte.Ezzel közel egy időben
alakult meg a "Turbo Break Company" . Ez a két csapat 1986-87-ben összeállt és "Superiors"
néven működött tovább. Ez a csapat 1988-ban az NDK-ban - televízió által is közvetített
nemzetközi táncfórumon vett részt, ahol Magyarországot nemzetközi szinten is eredményesen képviselte. A tagok katonai szolgálatba vonulása miatt a csapat szétesett.
Én magam barátaimból, tanítványaimból megalakítottam egy új csapatot "USA Harlem Gang"
néven. Megrendeztem többek között a harmadik Országos Break Találkozót, majd az -1988as KI-MIT-TUD ?- on az "USA Harlem Gang" csapata döntős lett.
1988-as KI-MIT-TUD ? Egyéniben Szabó György "electric boogie" kategória győztese lett
kiváló show tánccal. Swájcban világbajnok 2-ik helyezést ér el.
Ebben az electric boogie műfajban kiemelkedő figyelmet érdemel a még mai napig táncoló
Kollár István "Stewe" aki többször is világbajnok volt ebben a műfajban 1980-as1990-évek
ben .
1989-ben már Magyarország rendezi az Europa Kupát. ( Break tánc -Show tánc verseny) .
Ezek után a Magyar csapatok a Nemzetközi megmérettetésben világversenyeken az első hatban szerepeltek.
1990-ben alakul meg az "Enemy Squad", amelyben összeálltak a legjobb magyar break tán-
cosok 8-10 személy .Az Enemy Squad Németországi nemzetközi "Battle of the year"
versenyen is elindul, A nemzetközi versenyeken mindig az első három legjobb között
végeztek. ( 1990-1996)
Ez a csapat időközben Magyarországon is bemutatta képességét és tudását, így az 1993-as KI-
MIT-TUD- ? -on első helyezést ért el. Ez a csapat a mai napig is működik.
A magyar "Suicidal Lifestyle" 1997-ben "Battle of the year" Nemzetközi Versenyen negyedik
lett. 1999-ben világbajnok.( 1997-1999)
A Suicidal Lifestyle csapat az "Elementary Force" tagjaival kiegészülve 2000 évben Angliában
világbajnok lett.
A 2007-es Kelet-európai selejtezőn a "SICK 7" Magyar csapat bejutott a 2007 novemberében
megrendezésre kerülő"Battle of the year" világ versenybe.
A tapasztaltabb, illetve kiöregedett veteránokat a nemzetközi versenyek zsűrijébe rendszere
sen meghívják.
Összefoglalás: Magyarországon a Break - tánc 1984-től folyamatosan fejlődött és a világ
élvonalába került.
Ma már komoly hagyományaival a Magyar break - tánc nemzetközi elismertségre tett szert.
1987-ben készült az első Magyar Televízió által készített dokumentumfilm "Az utca táncosai"
címmel, ezt követően Tari János több dokumentumfilmet készített erről a művészeti ágról.
A tánc véget ér a mozdulat megmaradt.
!


Semperger András

Biblográfia, webográfia:

Martha Cooper : Hip Hop Files,- Photographs 1979-1984
Benkő Imre : Szürke Fények
Budapest egy napja 2003.
http://www.breakstylers.hu
http://www.brekjam.hu
http://www.beattleoftheyear.de