Papp Ervin: Hazámhazám te fekete ország
vissza a tartalomjegyzkhez
A KRÉTAKÖR JELENSÉG
Az én olvasatomban a KÖR az a hely, amin belül az igazságnak kell eldõlnie - jelen esetben a színház igazságának. A KRÉTA a mulandóság és az újraszületés metaforája, hiszen ha megrajzoljuk a kört, elkezdünk valamit, annyian, ahányan a rajzolt kör belsejébe férünk. Ha végeztünk a dolgunkkal, feltöröljük a krétaport és elbúcsúzunk egymástól. A KRÉTAKÖR ekkor még nem az állandóságot jelentette, épp ellenkezõleg: a mindig változó, újra- és újraalakuló csapatot, akiket minden egyes alkalommal én szedtem össze, és én is búcsúztattam. A Krétakör szabadcsapat volt: társulat, hely és pénz nélkül. Akkor létezett, amikor volt elõadása, és akkor volt elõadása, ha nekem éppen eszembe jutott valami. Ha dolgoztunk, mindenki ezért élt, amikor nem, eszünkbe sem jutott.
- írta a Krétakör Színház indulásának idõszakáról Schilling Árpád, a színház alapítója.
Az 1995-ben létrejött alternatív színházi társulás eltelt tizenkét évével szeretne majd a Szellemkép teljességében is foglalkozni, jelenlegi összeállításunkban azonban a színház egy fontos és meghatározó évére, 2005-re szeretnénk ismét figyelmet fordítani.
A 2005-ös év nemcsak azért volt kiemelkedõ a társulat életében, mert kerek évfordulót írtak, hanem számokkal elbeszélve: 12 ország, 26 városában 91 elõadást tartottak.
A FEKETEország címû darabjukat hívták ekkor mindenfelé a világba, és jelentõs nemzetközi sikereket értek el vele. A darab ugyan nincs már a színház mûsorán (hiszen aktuális hírekre épült), de még 2007 októberében is ezzel az elõadással, és a Sirájjal vett részt a Krétakör a Dublini Színházi Fesztiválon. Az elõadás alapján készített kísérleti színházfilm pedig bárki számára hozzáférhetõ DVD-n. (a szerk.)
Krétakör:
Hazámhazám, te FEKETEország!
Pitty, pitty – 160 karakternyi sms-hír tragédiáról, pedofiliáról, rasszizmusról, abortuszról, korrupcióról és sorstalanságról. Személytelen és könyörtelen, provokatív és önkritikus, naiv és gyermekien õszinte, groteszk és realista. Prózaian összetett és magas szinten zenei. Ahogy a Krétakörösök mondják, igazi gyerekelõadás, de szigorúan csak felnõtteknek!
Bódvarákó – Monostorapáti – Budapest. Három helyszín. A Krétakör Színház bemutatójának három állomása. Az elsõ egy porszürke kõfejtõ elhagyatott és lepusztult igazgatósági épülete, éles kontrasztban a Zempléni-hegység zöldjével, ahol a próbák zajlanak. Itt születnek 600 sms-hír alapján azok az improvizációk, melyek a majdani elõadás elemeit alkotják. A második a Mûvészetek Völgye, munkabemutatók a cirkuszsátorban, fesztiváli hangulatban, feketén-fehéren. S végül a harmadik, a Millenáris Teátrum, de itt mintha minden megváltozott volna, pedig ugyanazt az elõadást, ugyanazokkal a színészekkel, majdnem ugyanazokkal a jelenetekkel látom, mint Apátiban. A FEKETÉT fehérben.
Hófehér, laminált lemezekbõl álló padló, vakító tisztaság, steril és mégis elegáns. Tizenhárom mûanyag kisszék, mindegyiken egy-egy színész civil neve – báli ülésrend. A tér egy hatalmas, a nézõtér felé nyitott kocka, egy terem, egy félelmetesen nagy, arányaiban eltorzult gyerekszoba. A három oldalfalat összesen háromszor tizenhárom ajtó töri meg, minden késõbbi történést estlegessé és bizonytalanná téve.
A közönség lassan szivárog be, csak a szokásos, mindenki a látni szeretnék-helyért küzd. Pitty-pitty, a hang otthonosan ismerõs, senkit nem zavar, senkit nem feszélyez, aki kikapcsolta a mobilját, nyugodt, aki nem, megteszi. Pitty-pitty, nem szûnik.
A mályvaszínû falon elképesztõ magasságban gyerekszobába illõ bordûr fut körbe. A színteret a nézõktõl bársonykötélbõl font VIP-kordon választja el, végképp meghatározhatatlanná téve a helyszínt: ünnepség felnõtteknek, avagy óvoda gyermekeinknek? A szemközti falon apró kereszt, plazmatévé. Megférnek egymással – meghatározzák hovatartozásunkat, a kort, amiben élünk. A folyamatosan olvasható sms-hírek tudósítanak minket, hogy mi vár ránk, hogy mire számíthatunk.
S elkezdõdik. Bejön egy estélyibe öltözött nõ, klarinéttal a kezében, leül a tér közepén. Lábait elegánsan széttárja, és lassan, nagyon lassan benyálazza a hangszer fúvókáját. Aztán még egyszer, és megint. És lejjebb, majd körben. Így alakul át hangszere egy másik, sokat emlegetett hangszerré, ahol már LÁNGAnnamária is hangszer, mert zavarba ejtõen visszafogott obszcenitással mûveli a színpadon azt, amely legtöbbünk számára a legnagyobb tabu. Ez a jelenet telitalálat, hiszen oly sokat jelent, azonban nem sejtet a késõbbiekbõl semmit sem.
A díszlet a cirkuszsátor manézsához képest tehát változott, hidegebb, kietlenebb lett, ahol minden túlzottnak tûnik. Feketeország lakói szigorú ülésrend által megszabott helyükön élnek és játszanak. Estélyit hordanak, frakkot és szmokingot, mégis gyermekien kiszolgáltatottak, marionett figurák, egy felsõbb erõ játékszerei.
Pitty-pitty. Jó estét kívánok! Jön TERHESSándor, hogy elmondja különös ünnepi beszédét. Öüü…, aaaö…, ööáü… hangzik, böffen a köszöntõ. A szavak érthetetlenek, a mimika teljesen világos: egyértelmûen együgyû a szónok. Impozáns.
És a játék megy, menne tovább, (…) de ebben a pillanatban lecsap a biztosíték. Az áramnak annyi, sötétség mindenütt. S ahogy azt mi, magyarok megszokhattuk, a javításhoz is vandál, pusztító módon fogunk hozzá, kalapáccsal, tépve-ütve. S mindeközben hihetetlen trágár módon káromkodunk. A monostorapátis elõadás után Nádas Péter író ennyit fûzött a közjáték nyelvezetéhez: olyannyira lebutított és vulgáris, hogy az már költészet. Pitty-pitty.
Egy ponton túl már nem vagyunk sokkolhatóak, érzelmileg frusztráltakká válunk, ingerküszöbünk az égbe szökik. Azzal a tudattal élünk együtt, hogy gyermekeink ebbe a világba születnek bele, és nekünk kell õket helyes vagy vélhetõen helyes értékrend kialakításában segíteni. Igen ám, de hogyan, amikor mi magunk is kénytelenek vagyunk számtalan esetben csukott szemmel, süket füllel és zárt szájjal tenni a dolgunkat. És szomorúan vesszük tudomásul, hogy azáltal vagyunk a leginkább zsarolhatóak, amely mindannyiunk életének az értelme: a gyermek. Mert melyikõnk ne tenne meg mindent a gyerekért? Vagy a gyerekkel? Nos a FEKETEország erre is hoz számos példát, szívfacsarót és provokatívan fájdalmasat egyaránt.
Pitty-pitty. Három megtört hátú, magába roskadt fiatalember ül összekulcsolt kézzel, közöttük sétál az angyali mosolyú karvezetõ, GYABRONKAJózsef. Lassan felcsendül a gyönyörûséges és fenséges háromszólamú egyházi ének. Ez az együttlét nem az elsõ, ezek a bizalmas érintések nem az istennektetszõ-ének örömébõl fakadnak. A paptanár a három növendék kisfiús bájától üdvözülten kiválasztja a még ártatlant, hogy a muzsika hangjaira elvigye egy távoli szobába. A másik két fiú tudja, mindannyian tudjuk, mi történik a falak mögött. Pitty-pitty.
Észre sem vesszük, de csak botrány, korrupció, erõszak, terrorizmus, katasztrófa és rasszizmus szerepel a töredék-tudósítások között. Észre sem vesszük, és ez a kulcs, amire épít az elõadás – hogy ezekre a mindennapos mocskosságokra, melyek gyakrabban szerepelnek életünkben, mintsem akarnánk, már egyszerûen nem tudunk reagálni, mert nem tehetjük meg, hiszen ha egy határon túl nem õrizzük meg kívülállásunkat, akkor áldozatokká válunk mi magunk is. Vagyis a hétköznapi szennyáradat egy olyasfajta védekezést fejleszt ki az emberek többségében, amelyet legegyszerûbben közönynek nevezhetünk. Közöny, amely például az EU-választásokat jellemezte. Egy ilyen jelenet lehetõséget ad kiábrándult országunk jövõképének tökéletes leképezésére. Ahogy az alkotók megfogalmazták, ez a darab tekinthetõ egy abszurd EU-csatlakozás ünnepi gálájának is.
Pitty-pitty. Hátul a megzavarodott, hangszereiket tévesztett, disszonáns zenekar. Elöl a köpködõ politikusok, s balra a választási bizottság négy pártatlan tagja. Hátulról kerékpárral érkezik az elkésett szavazó. Kerékpáros attrakciót látunk: bukdácsolást, esést, fekve- és hátratekerést, mígnem a végén valóban fejét vesztve a sietségtõl sikerül szavazatát leadnia. Fejjel esik az urnába, s azt címerként hordozva, vakon, ámde már EU-kompatibilisen és büszkén kikerekezik a helyszínrõl. Pitty-pitty.
Visszatérnék a valóság és ezen színházi elõadás viszonyához. Itt nem az átélés és átélhetõség a cél, itt minden csupán fikció. Nem az a fontos, hogy a nézõtéren valamelyikõnknek kicsorduljon a könnye, vagy görcsbe ránduljon a gyomra, esetleg hányingere legyen. Olyan játékstílust kerestek, olyan elidegenítõ elõadást akartak létrehozni, hogy a játék fájjon a nézõnek, de ne az együttérzés, hanem a hidegség szintjén. Schilling Árpád rendezõ szavaival mindeközben költészetet látunk, zenével, versekkel. Cristoph Marthaler világhírû német rendezõ – vállalt – hatása az a fajta amortizáció, amelyet õ is olyan tökéletesen képes ábrázolni, a mûvészet megszabadító ereje, és a valóság szörnyûsége…
Pitty-pitty. Gyerünk, bajnok, gyerünk! A kórus bíztat és hergel, az arctalan tömeg szédít és elkábít. Hallgatói vagyunk egy bírósági tárgyalásnak, mely nem más, mint egyházi szertartás. Az énekkar szólistái M. Giorgo Richárd–KATONALászló és Bácsfi Diána–LÁNGAnnamária. Vérlázító és fenséges a kórus karlendítése, amint a magot elhintik a magyar földbe. A mise után a pár megáldoztatja a tudatmódosító cukorkákkal a közönséget is. Pitty-pitty.
Esetenként ismétlõdnek a motívumok, egészen különbözõ hírekrõl derül ki, hogy egymás mellé helyezve õket ugyanarról szólnak.
Pitty-pitty. Megégett Pestszentlõrincen az EU-tojás. Gepárd, Kobra és társuk jellegzetes története, a magyar vér nevében elkövetett kisstílû zsarolás és fenyegetés, a kisember burleszkje. Pénzt, vagy robbantunk! Viszont nem hajlandóak Molotov-koktélt használni, mert az orosz, ezért átkeresztelik Vass Albertre. Egymást lelkesítve örülnek a svasztika (horogkereszt) magyarított változatának, amely piros-fehér-zöld. Konspirációs búcsú és ünnepélyes fogadalom: két hétig lopni sem fognak. Magyar vér!!! Pitty-pitty.
Az elõadás alapjául 600 különbözõ sms-hír szolgált. Ezek inspirálták az improvizációk során a színészeket a játék-részek megszületésénél. Bár a FEKETEország szándéka szerint a HazámHazám címû elõadásuk folytatása, attól eltérõen mégsem egy hagyományos színházi formát, a történetmesélést alkalmazza, hanem fõleg a zenét használja a többsíkú vagy éppen párhuzamos jelenetek összeszerkesztésére. Ugyanakkor nem céljuk, hogy operát vagy táncdrámát alkossanak. Nem kell egyetlen stílust kitalálni, minden jelenetnek megvan a saját stílusa. A zenés betétek, feketehumorral, szürreális víziókkal tarkított játékok között elhangzik néhány igazán finom mívû, hátborzongatóan szép Tasnádi István-írás (Móri bankrablás; Lép a baba, lép; Schwarzenegger DNS-e). Visszafogott, elegáns és pontos szövegek.
Igen, néhol didaktikusnak is mondhatjuk a darabot, vagy nevezzük hatásvadásznak, kiváltképp a végét, ahol ez ki is mondatik. Olyan, mint amikor utolsó örömödet is elveszik, hosszú évek után bevallanád: én is szeretlek, de ekkor kedvesed kinevet, ugyan ne viccelj, nem vetted észre, én csak játszottam veled, úgy tettem, mintha…
A kegyetlen túszjelenetet megszakítva, s azt értelmezve, a játékot megtörve, s abból kilépve, a tér elejére sétál Tilo.
A háttérben kétszeresen kimerevített kép: láthatjuk, amint a megkínzott nyugati nõ összeroppan a barbár fogvatartók keze alatt, miközben õk a technika csodájával mindezt közvetítik felénk. Ma már nem kell csak egy videokamera, egy mûholdas kapcsolat, és mindent élõben láthatunk. Akár saját fotelunkból nézhetünk végig háborúkat, forradalmakat, túszdrámákat. Pitty-pitty.
A színészeknek a darabban nincsen nevük, azaz mindenki a civil nevét használja. Tilo, tehát TILOWerner német színész, aki jól beszéli már a nyelvünket, remekül zenél és énekel, de ebben a jelenetben dramaturgiailag nagyon fontos, hogy a szövegét németül mondja el a közönségnek. Tilo szenvtelen, barátságos hangon szól hozzánk. Az õ monológjából idézek néhány mondatot:
Ebben az elõadásban nincs történet és nincs katarzis, csak egy sajátos random-dramaturgiával létrehozott verbális és gesztikus színházi korpuszt láthatnak, amelyben az alkotók kísérletet tesznek a világ morális állapotának feltárására. Amit ma itt önök elõtt teszünk, az morálisan értelmezhetetlen. Csak hatni akarunk. Minden áron. Hölgyeim és Uraim! Ami itt történik, annak már semmi köze a valósághoz. Fikció. Jelen pillanatban magam is egy fikció vagyok csupán. Egy kitalált figura. Addig beszélek, amíg meg van írva nekem. Tehát pontosan: eddig.
Eddig, mondta õ, és az elõadás október harmadikán úgy néz ki, hogy itt valóban véget is ér. A társulat az utolsó pillanatokig alakított Schilling Árpád rendezõ vezetésével a darab szerkezetén. Három elõadást láttam, két eltérõ helyszínen. Apátiban nem került hozzám közel, de nagyon szerettem a színészeket. A zenés részek, a reptõl az oratóriumig, már akkor lenyûgöztek. Néhány jelenet azonban idegen maradt, és a részek nem lettek egésszé. Ezzel szemben a Millenáris-béli elõadás olyan változásokat hozott, amelyek megteremtették az egységként való értelmezhetõséget. Feszesebbé, követhetõbbé, logikusabbá téve e random-szerkezetû történetnélküli színházi történést.
Papp Ervin
FEKETEország, a Krétakör Színház elõadása a Mûvészetek Völgyével és a Millenáris Kht.-vel közös produkcióban
Játsszák: Bánki Gergely, Csákányi Eszter, Gyabronka József, Katona László, Láng Annamária, Mucsi Zoltán, Nagy Zsolt, Péterfy Borbála, Rába Roland, Sárosdi Lilla, Terhes Sándor, Tilo Werner, Tóth Attila mv.
Írták: Játszók és Schilling Árpád, Tasnádi István, Veress Anna
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara; Zene: Jeli András és Moldvai Péter; Díszlettervezõ: Ágh Márton; Jelmeztervezõ: Kiss Julcsi; Fénytervezõ: Bányai Tamás; Rendezõasszisztens: Tóth Péter
Rendezõ: Schilling Árpád
A Krétakör Színház bemutatói:
A nagy játék bemutató: 1995. január 25.
Teatro Godot bemutató: 1995. október 2.
Toronykút bemutató: 1996. szeptember 30.
Kicsi bemutató: 1997. szeptember 30.
Baal bemutató: 1998. október 5.
Szerelem, vagy amit akartok bemutató: 1999. június 15.
Nexxt bemutató: 2000. október 13.
Liliom bemutató: 2001. február 22.
Megszállottak bemutató: 2001. április 30.
W – munkáscirkusz bemutató: 2001. október 10.
Leonce és Léna bemutató: 2002. március 27.
Hazámhazám bemutató: 2002. augusztus 17.
A hideg gyermek bemutató: 2003. január 10.
Nézõmûvészeti Fõiskola bemutató: 2003. szeptember 26..
Siráj bemutató: 2003. október 23.
Mizantróp bemutató: 2004. március 12.
FEKETEország bemutató: 2004. október 1.
A Nibelung lakópark bemutató: 2004. október 23.
Kasimir és Karoline bemutató: 2005. február 4.
Phaidra bemutató: 2005. szeptember 15.
Peer Gynt bemutató: 2005. október 14.
hamlet.ws bemutató: 2007. január 25.
Elõtte-utána bemutató: 2006. január 13.
Interszputnyik bemutató: 2006. július 28.
A jég bemutató: 2006. szeptember 21.
Bánk-bán bemutató: 2007. április 17.
Pesti Esti bemutató: 2007. szeptember 7.
Jelenleg is játszott darabjaik: Csehov: Siráj (R.: Schilling Árpád), Térey János: A Niebelung-lakópark (R.: Mundruczó Kornél), Ibsen: Peer Gynt (R.: Zsótér Sándor), Szorokin: A jég (R.: Mundruczó kornél), Shakespeare: hamlet.ws (R.: Schilling Árpád), Katona József: Bánk bán (R.: Zsótér Sándor), PestiEsti – színházi cuvée (R.: Nagy Fruzsina, Láng Annamária)
