Budai Rudolf: Trendietlen szavaink védelmében
vissza a tartalomjegyzkhezRENDIETLEN szavaink
védelmében
(avagy: – egy fogadatlan prókátor sirámai)
"HA MEGHALLOM EZT A SZÓT, HOGY ELIT, MINDJÁRT TUDOM, KRETÉNNEL ÁLLOK SZEMBEN."
(E. M. CIORAn)
– Barátaim az Úrban!
Ti, ti, kik az Internet és a compjuterek, szélessávú
uninformátziók, informátziók et desinformátziók sztrádáin rohantok az
"tudásnak kintseshausa" felé egyre növekvõ, növekvõ et növekvõ gyorsulásval,
mer’ húz, vonz, magához köt a pénz, a pénz, a pénz és a pénz;
valylyon tudjátok-é, valylyon eljut-é a kitsiny agyatokig, hogy eme
nyelvezettel, eme újdonatúj kommunikációs kaptsolat rendszervel minõ
valódi nyelvi kincsek mellett mentek el, minõ szépségeket törtök szét,
minõ csodákat tésztek az enyészet, az feledés, az elmúlás Taigetoszára…
– örökre, holmi "trend", holmi "dizájn" kedvéért!? egyébként is: – mi a fene az a nagy fene "Trend"?
– mi a nagy fene az a piedesztálra emelt "Dizájn"?
Cioran után én azt mondom, hogy eme két szónak hallatán – szintén tudom, hogy kivel,
kikkel állék szemben…!
A "trend" egyfajta – divat, módi, mondhatni: múló szeszély, az extravagáns, különc és gazdag
figurák burkolatlan csalija az "istenadta nép" számára. A designer, a "Dizájner" – kit egykoron
realisztikusan et egyszerûen – tervezõnek, formatervezõnek aposztrofáltak; kinõtték,
kevésnek et nem "trendi" hangzásúnak tartották ezt a mindenki számára közérthetõ titulust
(latin szó, jelentése: czím) és elbarikádozták (francia eredetû szó, eredetileg hordókból
/barriques/ emelt torlaszt jelent) magukat az köznép által ismeretlen, értelmetlen
és felesleges új nevekkel – mintha valamiféle magasabbrendû emberek levének e szépen
hangzó czímekvel, mint a többi halandó. A borbélyból így lõn "hairdesigner" a
kifõzdébõl pedig "stakehaus". – Be kell szarni, gyerekek! be kell szarni!
Jól tudom, hogy az internethez ezen kifejezéseknek nem túl sok köze van, de anyanyelvünk
romlásához, leépüléséhez, a szavak eredeti értelmének elveszejtéséhez, patinás szavaink,
metaforáink, sõt tájleíró költeményeink megértéséhez – értitek?! – megértéséhez! – nagyban
hozzájárul az eSemeSek, compjuterek "trendi" (pfuj!) nyelvezete!
Kevéske idõ kell és alig lészen olyan gyermek, aki szinonima szótár nélkül maga elõtt látja
ezt a képet:
"Ég a nap melegtõl a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. Ösztövér
kútágas, hórihorgas gémmel…"
És Ez egy Alapmû, Barátaim!
Arany János, Jókai Mór, Krúdy Gyula országában szegényedik a magyar nyelv? Szegényedik.
– Szögény! Eltûnnek a "régies" patinás szavaink, melyeknek igazi "íze", "bukéja" szaga, illata,
íze, sava és borsa van…
– Na: Mutatok valamit…
"Ekkor már egészen az ég alján járt a nap, s a ház árnyéka messze beesett a kertbe. Az udvar
elcsöndesült, a verebek zsivajgása elhallgatott, a kacsák egy alacsony ól felé totyogtak, s a
tyúkok felesleges hangoskodással repültek fel a tyúkház ülõkéire, elõzõleg komolyan fontolgatva
a távolságot és a hely alkalmasságát. A közeli réten könnyû pára szállt, s a falu egyetlen
utcáján éktelen por gomolygott a hazatérõ csorda után.
Amikor elült a por, a napnak már csak vörös emléke hunyorgott az ég alján, de a kertek öreg
fái alatt, a faluvégi gyepük zugaiban, a nádas árnyán, puha nagy kazlak mellett ott osont már
a Sötétség kisebbik szolgája, a Szürkület." (részlet: Fekete István Kele címû regényébõl)
Érzitek, Barátaim? Érzitek ezt a páratlan beleélõ képességet, írói tehetséget ahogy a tkp.
"Semmit" leírja Fekete Istvánunk?
– Egy trendi ifjonc ezt így írná le: vévévé pont kukac pont hu: sötetedik. (Ékezet nélkül!) Ez
elszomorító. Elõveszem Tótfalusi István Vadamecum (szokatlan szavak szótára) c. könyvét,
és kibogarászok belõle néhány olyan magyar vagy magyarrá lett szót és kifejezést, melynek,
melyeknek mindhiába van meg a vértezete, zamata, hangulata, erõtere, aurája – immáron a
magamfajta donikhóték keseregnek felettek…
(Most hallám, hogy az év szava a /írd és mondd/, a BLOG lett!)
Mily édes, sokszínû, értelmes szócska! nemdebár? Ám a valóban magyar, vagy az idõknek
folyamán "magyarrá lett" szavainkat ma már csak a poros könyvtárak – (még be nem zárt,
még meg nem szüntetett könyvtárak) – polczain heverõ neves és még nevesebb íróink és
költõink könyveinek lapjain mennek ki a divatból nem trendi voltuk okán!
Televíziós quis showba (!) valók mára az ilyetén szép szavainknak értelmezési, mint pl.
"boglár", "biléta", "boksa", "petrence", "általvetõ",
"boglya", "cséphadaró", "böllér", "kisbíró", "fónagy",
"fóliáns" "regruta", "forspont", "nadály", "delnõ", "motolla",
"mordély", "morotva", "aggastyán", "felleghajtó",
"malaclopó", "garádics", "filiszter", "jánosáldás", "ámbitus",
"eszteréj", "böjtmás", "hajtány", "békasó", "koperta",
"hídlás", "pápista", "kálomista", "kies", "rakonca",
"stelázsi", "apelláta", "látott hal", "penecilus", "kalamáris",
"köböl", "magyar hold", "árenda", "pruszlik", "sifon",
"drótos tót", "sperhakni", "fuszekli", "stanicli", "dózni",
"purgál", "gyíklesõ", "pallér", "szakajtó", "mony",
"szárnyék", "szélkelep", "szérûskert", "tûzkutya",
"szépreményû", "testál", "tétemény", "toportyán",
"trafikál", "törzsök", "tündér", "tüszõ", "lebernyeg",
"rékli", "lajbi", "üszög", "ványol", "vászoncseléd", "karmazsin",
"vecsernye", "verõce", "vendégoldal", "vice",
"háztûznézõ", "keszkenõ", "villõ", "viganó", "virány",
"kvártély", "szelemen", "mestergerenda", "kótyavetye",
"kármentõ", "krampács", "kösöntyû", "kucséber", "milimári",
"író", "hiú" "pendely", "zsindely", "lornyon",
"cvikker", "óhitû", "kirurgus", "reskontó", "sore", "ártány",
"kurafi", "vásárfia", "ládafia", "sublót", "lajtos szekér",
"lélekvesztõ", "leiterjakab", "bakacsin", és – (szerencsére) – sorolhatnám
a számtalan naftalinszagú, tán idejétmúlt, avitt, ódon illatú szavainkat, melyeket az idõ
ugyan – úgymond – kiszorított, túlhaladottá tett –, de úgy vélem, hogy azon könyveket, azon
költeményeket, amelyekben ezek a szavak, mondatok, élõ közegben szerepelnek, õket,
ÕKET és számtalan társaikat – semmiféle számítógépes, hülye angolmozaikszavas-rövidítéses
agyament kommunikácziós "nyelvezet" nem helyettesít.
"Nem, nem, soha!"
Budai Rudolf
vándor próféta
és a flaszterba kiáltó szó
