Balog József: Kalandozások kora – Útilapuk
vissza a tartalomjegyzékhezÚtilapuk
Két mûanyag pohár a fülemen, benne papÃr, a papÃron forró vÃz, a vÃzbõl gõz száll, és pára
ül a dobhártyámra és mindegy, mert nem hallok már és fáj a landolás Budapesten, fültõl
fülig, mÃg a légikisasszony mosolyát viszem, s csomagokat, melyek képekkel teli, sok külsõ
képen: Róma.
A gép, mielõtt leszáll a repülõtéren, ami Leonardo da Vinci egyébként, kinek
Utolsó vacsoráján Krisztus mellett egy nõ látható, aki Mária Magdolna, a csÃpõjük összeér,
s köztük V alakban a tér kinyÃlik, s az asztal mögé látni, s látni még mást is, ami titok, a gép
mielõtt leszáll, egy rövid körre kilép a tenger fölé, s egy karéj kékséget mutat, mi a Földdel
és Éggel határos éppen.
A könyvet a szobában olvasom, éjszaka van, az ablakból éppen a Szent Péter
kivilágÃtott tornyára látni, a fák között úszik törtaranyban.
Lemaradok egy Delta gép földet érésérõl, a kerekek a betonhoz csapódnak, fehér
füst csap föl, sikÃtanak a gumik, mintha fájna a Föld, mintha tizenegyezer méterrõl fájna
újra lebukni ide, a cédrusok és pineák közé, a zöld ecsetkoronák alá, melyek örökkön festik
a kékséget, amÃg össze nem ér a féltékenység és a végtelen.
Itt az idõ van távol, minden más közel, a paloták ablakaiban macskák ülnek
lustán, és figyelnek a Hold fényében ázó kockaköveken suhanó árnyékokra, saját
árnyékaikra, mik voltak egykor, hét, nyolc élettel ezelõtt, ugyanezen Hold alatt, ugyanezen
paloták hûvösén.
Iszom egy kávét a Peruban és veszek egy Ãr barna sört.
Beatrice Cenci márványtáblája két háznyira a büfétõl, hogy 1599-ben itt égették el
õt, s az anyját, kit boszorkánysággal vádoltak, s õt, aki megölte az apját, mert az kislány
kora óta erõszakolta, itt ölték meg a nõket vagy itt áll a palotájuk vagy itt állnak õk a kapu
boltÃve alatt és várják, hogy szólÃtsák õket, hogy elõlépjenek, hogy fölemeljék a
szoknyájukat, hogy megmutassák, mi kellett annak a szörnyeteg apának, vagy csak mellükre
vegyék a csillagokat és megmutassák nekik is a kéjt, amibe annyi férfi beleszédült,
hogy végül nem voltak máglyát gyújtani sem restek, s rettegésüket az igazság kezébe
adták, s az igazság ölt, mi mást is tehetett volna?
Trombocitákat számolnak, vérképek fölé hajolnak nõvérek és orvosok a laboratóriumok
szentélyeiben, egy roló fölszalad a Zárt osztály ablakán, kiterÃtett gatyákat
csapkod a szél, egy sportlap futballoldala elszabadul és végiggörög a Via Giulián.
Semmi nem indokolja Rómát lenni jobban, mint a csönd, ami csönd és csönd.
Motorok bõgnek a Tevere partján, a sugárút platánjai lenn a vÃzparton vadakat hajtanak,
újabb fákat a gyökerekbõl, jó tÃz méterrel az utca szintje alatt, oldalra, a vÃz fölé
nõnek a sarjak, maguk is erõs fák, csak éppen oldalazva, mintegy óvatosan, nem sértve az
Apák territóriumát, lemondva a méltóságról, de szÃvósan és megállÃthatatlanul kivágódva a
rakpart kövei közül, egyre szélesÃtve és mélyÃtve a repedéseket, segÃtségül egy évszázad
nyi napnak, és Ãgy tovább.
Itt megölték Caesart, oda a hamvait vitték, itt macskák unatkoznak Jupiter templomának
oszlopai között, oda virágot tettek nõi kezek.
Brutus bután bambul és egy taxinak dõlve énekel a madarakkal, s fütyül reájuk.
A Zenebohócról lecsúszik a paróka, az orra rezes kampó, a torkában néki is
madarak dalolnak, lábain cintányérok és dobok, kezében apró harmonika, a gépbõl már a
refrén elõtt kifogy a bateri, a dalra fekete karton hull, a karton mögött ezer és ezer Máriakép
a Kisjézussal, mama és baba, mama és baba, mama és baba, kékben és vörösben, a
hús megkopott rózsaszÃnjeiben, a fájdalom fúgáiban és sordinóiban, örök duó, a születésre
és mártÃriumra és megváltásra, afféle hétköznapi utcadÃsz mind, ismeretlen mesterek képei,
megannyi piktor és dilettanto, megannyi Mester és TanÃtvány, s hódolat az asszonynak, ki
halottat szült, aki feltámadott majd, és a világ dicsõségével bajmolódik azóta is.
Rendületlen Szfinx nézi a farkasszemet, jelmeze arany, mintha nem tudna a kõrõl,
melybõl vétetett, mintha nem tudna az a lány, aki áll a selyem mögött és a pénzre vár, amit
majd elé a tálkába hajÃtanak, mintha nem tudna a kõrõl, ami porrá lesz, s a Sivatagról,
amely a port örökre elnyeli.
Lázas vagyok, veszek még egy sört.
Két liter bort is megiszom.
Elolvasom a könyvet.
A Kód megfejtése, hogy az Örök Nõi PrincÃpium az, mely a Világból kivétetett, s
adatott helyette a Megváltó Férfi, s annak Atyja, s a Szentlélek, mely maga sem lehet más,
csak a Nagyszerû HÃm égi illanása, s maradt nekünk a Pap itten, a Templomok
rózsaablakain behulló fényben, a Pap, aki énekel nekünk, mint afféle Mennyei BiztosÃték,
hogy igen, elszáll odáig hangunk, s az Angyalok Karában rezonál tovább.
Kiverem.
Az Örök Nõi most a Segédtanárnõ egy általános iskola harmadik osztályában,
kávét hoz, és óra után megöleli a gyerekeket.
Ti.
Titi.
Tá.
Tapsolnak a gyerekek.
A Colosseum teret lezárták, mert tüntetnek az ÚjságÃrónõért, akit elraboltak az
iraki Terroristák, akiket Felkelõknek neveznek a harangszó után Budapesten, a Kossuth
rádióban, tüntetnek, hogy hozzák haza az olasz katonákat, tüntetnek a kommunisták,
mondják az olasz jobboldalon, akiknek a Pártszékházát látni egy kapuból, a falakon
képek, a képeken tömeg olasz zászlókkal, amint a Vezért éltetik.
A földben Vezérek alszanak, húsz méter mélyben, csontkezükben kõ és agyag, fogaik
között por és hamu.
A Többi lenni igyekszik, apró autóikkal manõvereznek a sikátorokban, egy
alagútból piros busz bukkan elõ, a busz tetején amerikaiak ülnek, hajukba belekap a kora
tavaszi szél, alattuk egy szõke nõ fogja a kormányt és szervo rásegÃtéssel egy kanyarba
beleteker.
A földben fehér gyolcsok úsznak, húsz méter mélyen a kövek alatt kelmék suhognak,
gyantát és viaszt izzanak a hideg szemgödrök, Mária és a Kisjézus elõtt lámpásokban
pislog a tekintetük.
Fáj az arcom, az orrom, a szám, a fejem, a gyomrom, a mellkasom.
Fáj a szemem és a kezem.
Fájnak a lábaim.
Az apró darabokra tört jégrõl rákokat emel föl egy öreg pincér, a fénybe emeli
õket, aztán a lobogó vÃzbe dobja valamennyit.
Megnyúznak egy bárányt és pastát fõznek.
Összetörik a zsályát és a borsot.
Sót hintenek és olivát locsolnak.
Imádkoznak.
A Megboldogult Lelkek Templomában megáll egy férfi az ajtóban, vasárnap van,
este hat óra.
Egy vitrin fölé hajol és a mûanyag babákat nézi, s a babák apró szemeikkel visszanézik
õt.
Visszanézik oda, ahonnan jött, a forró és fekete sötétbe, a vértõl és magzatmáztól
iszamos kürtõbe, ahonnan a világra hullt, s ahová nincsen mód visszatérnie többé.
Babák vagyunk a Halottak Templomából!
S, Te, ki vagy?
Kérdik.
Vagyok, aki vagyok.
Mondja a férfi.
S kezdetét veszi a szertartás.
Este hat óra van.
Nyolc óra huszonötkor indul a gép.
S fölszáll magasan, a felhõk fölé.
balog józsef
