Utazás a koponyán belül
vissza a tartalomjegyzékhezUtazás a koponyán belül
TÃz mûvész a Hayward Gallery nyári térépÃtõ programján
A londoni Hayward Gallery 2009-es nyári kiállÃtása idén is folytatta azt a hagyományt, hogy az intézmény Ãgéretes kortárs mûvészeket hÃv el a világ minden tájáról, hogy saját képükre formálják a galéria egyedülálló külsõ és belsõ tereit. A Walking in my Mind cÃmû projectben Charles Avery (UK), Thomas Hirschhorn (Svájc), Yayoi Kusama (Japán), Bo Christian Larsson (Svédország), Mark Manders (Hollandia), Yoshitomo Nara (Japán), Jason Rhoades (USA), Pipilotti Rist (Svájc), Chiharu Shiota (Japán) és Keith Tyson (UK) vett részt. A képzõmûvészek munkáin keresztül személyes alkotói folyamataikba tekinthettünk be. Különleges élmény volt sétálni egy-egy mûvész belsõ világában, miközben folyamatosan saját világunkra reflektáltunk. Ideális alkalom volt arra, hogy a kiállÃtás által felfedezhessük magunkat, és tudatosodjanak bennünk érzéseink, gondolataink, emlékeink, álmaink.
Az idei kiállÃtás elõterében Yayoi Kusama, az ikonná vált japán mûvész állt, aki ritkán állÃt ki az Egyesült Királyságban. A méltóképpen felkapott mûvésznõ a kiállÃtóteret a védjegyévé vált piros pöttyös vÃzióvá változtatta, és még az utat szegélyezõ fák közül is beborÃtott huszonötöt ezzel a vidám mintával. A látogatók megtapasztalhatták a piros-fehér áradatot és elmerülhettek a Pöttyök tobzódásában (Dots Obsession, 2009). A tÃz mûvész közül öten új munkákat állÃtottak ki, illetve hoztak létre a helyszÃnen. Mindegyikük egy-egy különbözõ új utat jelölt ki azzal a folyamattal, ahogy megalkotta képeit, installációit. A cél saját gondolatviláguk és alkotói attitûdjük bemutatása volt, a végtermék az aktuális térbe komponált hatásvilág.
A Turner-dÃjas Keith Tyson a Stúdió falrajzok (Studio Wall Drawings) új sorozatát mutatta be, köztük egy hatalmas képet az emberi agyról. Mindeközben Charles Avery új képekkel és szobrokkal jelentkezett A szigetiek (The Islanders) cÃmû sorozatához kapcsolódóan. Két új szobrot tárt elénk egy holland mûvész, Mark Mendes, aki elõször állÃtott ki nagyobb londoni kiállÃtáson. A Walking in my Mind keretében megismerkedhettünk két Ãgéretes tehetséggel, akik még nem mutatkoztak be a londoni közönség elõtt: Chiharu Shiotával és Bo Christiannal. Sophie Rosenthal, a Hayward Galéria vezetõ kurátora a kiállÃtásról Ãgy nyilatkozott: „Sok mûvészeti munka bátorÃtja a nézõt, hogy a mûvész szemén keresztül figyelje meg a kiállÃtást. A Walking in my Mind kiállÃtás munkái túllépnek ezen, mert a nézõket tÃz olyan nemzetközi mûvész sajátos világába terelik, akik már megtalálták saját helyüket a kreatÃv áramlásban és saját kreatÃv folyamataikban. Az installációk egyfajta metaforái a kreatÃv elmének. A szemlélõt meghÃvják, hogy sétáljon a mûvészek belsõ világában, mindezt fizikai valóságra lefordÃtva.”
Yayoi Kusama
Az 1929-es születésû japán Yayoi Kusama piros-fehér pöttyeivel szimbólumává vált a kiállÃtásnak. Plakátjaival árasztották el a várost, és a galéria elõtti fákat is õ változtatta piros-fehér pöttyösre, messzirõl mutatva az utat a South Bank Center Hayward Galériája felé. A mûvésznõ megszállottja az ismétlésnek, a mintáknak és a formák halmozásának. Ezt tükrözi az összes festmény, collage, puha szobor, performance és épÃtészeti installáció, mely a nevéhez kötõdik. Munkáiban feltûnnek feminista, minimalista, szürrealista, pop art-os vonások, absztrakt expresszionizmussal vegyÃtve. Képes volt arra, hogy mindezeket a stÃlusjegyeket, szemléleti formákat beágyazza egy személyes, pszichológiai és szexuális dimenzióba. Ezáltal teremtett meg egy rá jellemzõ, általa mûködtetett, hallucinátoros vágyteljesÃtõ rendszert. Önmagát megszállott mûvészként Ãrja le. Az idei kiállÃtáson is egy olyan munkát mutatott be, mely gyermekkori hallucinációi világába enged betekintést, ahol a pöttyök, virágok, hálók keveredtek össze és húzódtak rá a tér minden pontjára, megjelentek a testben és kitágultak egészen az univerzumig. Az idei kiállÃtáson a tükrökkel bevont folyosóban az óriás piros-fehér pöttyös lufik között úszhattunk. Az idõ lelassult, a tér tovább tágult, bemozgatva transzcendens élményeink sokaságát. Ezen a csatornán keresztül juthattunk el a (továbbra is a földbõl kinövõ) piros-fehér puha szobrokkal megszerkesztett tetõteraszra, melyet zöld mûfüvet idézõ kárpittal borÃtottak. A tetõn, ahonnan London látképe tárult föl, Aliz csodaországának egyik jelenetében érezhettük magunkat, ahol megbódultunk, mert kicsit többet szÃvtunk a hernyó pipájából.
Részlet. A teljes cikk és képanyag a Szellemkép Folyóirat 2009/3 számában látható.