Csaba Tímea városépítészet

Egy párizsi újváros utóélete

Az 1986-ban kiírt építészeti pályázat vizsgálata mai szemmel, és a tanulmány vizuális demonstrálása – Csaba Timea projektje

Párizst öt újváros veszi körül egy 30 kilométeres körön, ezek a „Les Villes Nouvelles”.

A legkisebb város Melun-Sénart, melyet az 1960-as években hoztak létre, azzal a szándékkal, hogy csökkentse Párizs túlterheltségét. Melun-Sénart azonban nem fejlődött úgy, ahogy azt elvárták, és a ’80-as években is csupán 12 apróbb, különálló településből állt. Ezért 1986-ban meghirdettek egy építészeti pályázatot, középpontjában annak vizsgálatával, hogyan lehetne építészeti eszközökkel egy dinamikus városszerkezetet létrehozni. Egy egységes, önállóan működő várost vártak, melynek lakossága végül háromszázezer főre duzzad. A pályázatot megosztott első díjjal a Coop Himmelb(l)au iroda nyerte. Az eredeti elképzelést azonban máig sem valósították meg.

Húsz évvel később azt kezdtük el vizsgálni, mi változott a városépítészetben, hogyan lehetne a fenti elgondolást ma megvalósítani. Elsőként a pályázati kiírás elemzésével foglalkoztunk. Párizs sűrű városszövetéhez képest, Melun-Sénart egy erdőkkel körülvett, szabad mezőkkel tarkított mezőgazdasági terület. A pályázat fő kérdése az volt, hogyan hozható létre egy urbánus városszerkezet, ahol szervesen van jelen a zöld növényzet. A város és a természet egységét kívánták elérni, ahol az urbánus és a zöld területek összemosódnak, ahelyett, hogy elhatárolódnának – ugyanakkor ez a két elem élesen ellentmond egymásnak.

A Kálvin téren újonnan épülő metróaluljáró közlekedője megfelelő helyszínnek bizonyult a pályázat üzenetének vizuális demonstrálására, mivelott – a belső tér ellenére – a szürke, kemény, maszkulin vonások dominálnak. A képeket a nyers látszóbeton és a gyep zöld színének kontrasztja köti össze.

Részlet. A cikk és a fotók teljes egészében a Szellemkép 2010/2 számában láthatók.