Valóság divat - tanulmány az ideálok természetébe - Balla Vivienne fotográfiái
vissza a tartalomjegyzkhez
Balla Vivienne fotográfussal Szilágyi Nagy Ildikó beszélgetett
(ebbõl itt részletet közlünk, a teljes cikk és a fotók a nyomtatott folyóiratban találhatók, mely beszerezhetõ szerkesztõségünkben (1072 Dob u. 20. tel.: 06 1 321 36 37, e-mail: szellemkep@gmail.com))
Balla Vivienne technikai tökéletességgel fogalmaz meg olyan, a mindennapi embert érintõ témákat, melyek a divat világában kiélezõdve merülnek fel: párválasztási sémák, természetes szépség, szépségideál és egyéniség. Divatfotósként napi munkája során találkozik a divatszakma szereplõivel, akik személyes szinten küzdenek ezekkel a problémákkal. Mûvészi projektjeiben az önreprezentációnak ezt a kiélezett aspektusát a divatfotó vizuális jelrendszerét használva dolgozza fel.
SZNI: Nyilvánvaló, hogy mostanában legtöbbet a diplomamunkádról, az Új generáció címû sorozatodról faggatnak. Saját munkáidból a sorozat elõképének a Párválasztás, az Entrópia és a Tökéletes lányok címû munkáidat tartod. A fotográfus pozíciója szempontjából közösnek látom ezekben, hogy határozott véleményt képviselsz egy témában, mégis diszkréten vagy jelen a projektekben. Vannak olyan sorozataid (Az ideális otthon, Család, Dátumok), melyekben a saját intim lelki-fizikai teredben felbukkanó problémákra reflektálsz. Azt jelenti a diplomamunkáddal meghozott döntés, hogy inkább társadalmi elkötelezettségû, mint önmagadat kutató mûvészetet választottál? Egyáltalán, szerinted érdemes-e ilyen felosztás mentén gondolkodni esetedben?
BV: Az eddigi sorozataim mind az egyetemi éveim alatt készültek, ami magában rejt némi kötöttséget is. A diplomamunkát leszámítva, a félévek során adott témára, fogalomra vagy problémára kellett reflektálnunk, amit mindig a lehetõségekhez mérten próbáltam a sajátomra szabni. Kezdetben számomra természetes volt, hogy a saját környezetemben, a családomban, a személyes életteremben próbáltam megkeresni a fotográfiai válaszaimat. Igazából, ami döntõ volt számomra abban, hogy nem teljesen ezt az utat kell járnom, hogy úgy éreztem, van egy határ, amitõl többet nem akarok, vagy nem tudok õszintén megmutatni magamból, az életembõl. Pedig valószínûleg ennek a határnak az átlépésével váltak volna ezek a projektek igazán érdekessé. Azt vallom, hogy vagy megmutatsz mindent, vagy inkább ne mutass semmit. Vannak olyan mûvészek, akik a mûveiket önanalizálásként hozzák létre, önmagukat akarják megtalálni, boncolgatni, és el tudják érni a nézõket, hisz a legtöbb embernek hasonlóak a problémái. Az az út, amit én választottam, az sem különbözik sokkal ettõl. Hisz vegyük a diplomamunkámat, ahol az új generációval foglalkozom, az legalább annyira az én témám idézõjelben, mint a Dátumok sorozat. A divatfotózásaim során ezek a fiatalok vesznek körbe, legyen az stylist, modell stb... A divatszakma ontja magából az ilyen fiatalokat, akik között nekem meg kell találnom a helyem. Így a témáim, a Párválasztás során a sztereotípiák vizsgálata, a Tökéletes lányok sorozatomnál a természetes szépség keresése, s a diplomamunkámnál az új szépségideál megmutatása, ugyanannyira személyes témák, mint mondjuk a Család sorozat. Ezekben a projektjeimben is valójában önmagamat keresem. Amiben valóban különböznek a többitõl, az a képek megfogalmazása. A nézõk elé tárom a témát, már a témaválasztással vagy a címmel, vagy apró, finom jelekkel véleményt formálva, de nem szabom meg a szemlélõnek, hogy mit gondoljon, inkább megpróbálom gondolkodóba ejteni.
SZNI: Nem dokumentarista fotózással foglalkozol, mégis fontos számodra, hogy a képeidnek valóságtartalma legyen. Hogyan éred ezt el? És hogyan csempészed a „valóságot” a divatfotóidba, ahol éppen egy idealizált világ megteremtése a cél?
BV: Igen fontos számomra, hogy valóságtartalma legyen a képeimnek, és a divatfotóimban sajnos ez nem is mindig sikerül. Nem feltétlenül szeretem azt az utat a divatfotózásban, amikor a dokumentarista elemek keverednek az idealizált elemekkel. Nem is ilyen „valóságtartalomra” gondolok. Sokkal inkább, hogy „valós személyek” legyenek a képeimen. Ezalatt azt értem, hogy legyen személyiségük a modelljeimnek, meséljenek a képek által önmagukról. Az Új generáció is azért tud mûködni, mert azok az emberek tényleg olyanok, amilyenek a képeken. Egyrészt nagyon egyformák, másrészt, ha jobban megfigyeljük õket, elõjönnek a különbözõségeik. Nem lehet ezt megjátszatni, eljátszatni. Õk valódiak.
A legfontosabb, amivel szerintem a modelleknek rendelkezniük kell, a magával ragadó személyiség, egyéniség. A többi, hogy szép-e, hogy milyen magas, már másodlagos kérdés. A legtöbb divatfotó pont az életet próbálja kilúgozni a képekbõl, a modellekbõl, s ezért nem tudnak mûködni. Természetesen ebbe a hibába én is gyakran beleesek, vagy mert a modelljeim olykor gyönyörû bábok, minden egyéniség nélkül, és ha fejbe dobom labdával õket, akkor is rezzenéstelenek maradnak, vagy mert ez a trend, és ezt várja a megrendelõ. Nehéz dolog ez, de szerencsére a saját mûvészprojektjeimhez szabadon kereshetem a „valódi személyeket”.
...
Balla Vivienne fotográfus a Moholy- Nagy Mûvészeti Egyetemen szerzett diplomát 2010-ben. Mûvészeti tanulmányait a fehérvári Tóparti Gimnázium és Mûvészeti Szakközépiskolában kezdte, majd a Szellemkép Szabadiskolában folytatta. Jelenleg szintén a Moholy- Nagy Mûvészeti Egyetem hallgatója, Vizuális és Környezetkultúra tanár szakon.
Kiállított már többek között az Óbudai Társaskör Galériában, a Ponton Galériában, a Szent István Múzeumban és a Millenáris Parkban. Számos hazai magazin publikálta munkáit, mint például az Új Mûvészet Magazin, PEP! Magazin, Elite Magazin, Life Magazin.
Online elérhetõségei:
www.vivienneballa.com - hivatalos weboldala
blog.vivienneballa.com - fotós blogja
diploma.vivienneballa.com - diplomamunkáját bemutató blog diary.vivienneballa.com – fotónaplója
