A XXI. század Don Quijotéi
A cianotÃpia, mint fotómûvészeti alternatÃva
KészÃtette: Csõsz Géza
Budapest, 2008. tavasz
Tartalomjegyzék
A XXI. század Don Quijotéi
Bevezetés
A cianotÃpia – egy tradicionális fotótechnikai eljárás
A cianotÃpia felfedézése
A cianotÃpia kémiai alapjai
Ferri-ammónium-citrát
Kálium-hexaciano-ferrát(III)
Kálium-hexaciano-ferrát(II)
A készÃtés módja
A cianotÃpia képviselõi
CianotÃpia a XX-XXI. században
Melléklet
Irodalomjegyzék
Bevezetés
Dolgozatomban bevezetem az olvasót a cianotÃpia fotóeljárás,
történeti, kémiai alapjaiba, rávilágÃtok mai napig tartó hatására,
mûvészeti jelentõségére. Részletesen tárgyalom az eljárás alapját
szolgáló vasvegyületek átalakulását, melynek ismeretében könnyen
megérthetõ, hogy hogyan alakul ki kép az emulzióval ellátott papÃron,
vagy más hordozófelületen.
Az oldat elkészÃtésének receptjével bárkinek könnyen
hozzáférhetõvé válik az elõzõ fejezetben tárgyalt fotókémiai reakció,
melyet a fotótörténet során sokan használtak mûvészeti, tudományos,
sokszorosÃtási és más célra is. Bemutatom a cianotÃpia néhány jeles
magyar és külföldi képviselõjét a 19. századtól napjainkig.
Végezetül leÃrom, hogyan készÃtettem diplomamunkám képeit, valamint elmondom, mi köze Don Quijotenak a cianotÃpiához.
A cianotÃpia – egy tradicionális fotótechnikai eljárás
A cianotÃpia felfedézése
Johann Wolfgang Döbereiner már 1831-ben felfedezte a vasoxidok
fényérzékenységét, és nyilvánosságra hozta ennek a fotókémiai
reakciónak az elméleti alapjait, amely a késõbbi cianotÃpia eljárás
felfedezéséhez nyújtott fontos ismereteket. A cianotÃpia tradicionális
kontaktmásoló módszert alkalmaz.
1842. június 15-én publikálta az eljárást az angol csillagász Sir
John Frederick William Herschel (1792-1871) a Philosophical
Transactions of the Royal Societyben „On the Action of the Rays of the
solar Spectrum on Vegetable Colours, and on some new Photographic
Processes” cÃmmel, melynek egy részét 16-án olvasták fel a társaság
elõtt. Nyomtatásban csak szeptembertõl volt olvasható. A cianotÃpia
„cyanotype” elnevezést Herschell 1842. augusztus 16. óta használja,
mint pozitÃv fotóeljárási módot. 1844-ben Robert Hunt (1807-1887)
kutató és publicista tökéletesÃtette a cianotÃpiát és
„Chromo-Cyanotype”-nak nevezte el, melyet a „Researches on Light”
Ãrásában hozott nyilvánosságra.
Az eljárást a XIX. század második felétõl az iparban is használják mind a mai napig.
A cianotÃpia kémiai alapjai
Ferri-ammónium-citrát
Egyéb elnevezés: vas-ammónium-citrát, mely a háromértékû citromsav
vegyes sója. Ez nem stöchinometrikus összetételû vegyület, az
Fe(NH4)C6H5O* közelÃtõ képlettel Ãrható le, változó mennyiségû
kristályvizet tartalmaz. VÃzben jól, etanolban alig oldódik. A levegõ
nedvessége és fény hatására elbomlik. Oldata nem tartós, csapadék
kiválása közben elbomlik. Barna és zöld változatban fordul elõ,
fotográfiai felhasználásra a zöldet ajánlják. A kereskedelemben kapható
anyagot a következõ kategóriákba sorolják: vörösbarna szÃnû - 16,5-22,5
% Fe tartalom, barna - 14,5 % Fe, vérvörös - 28 % Fe, zöld - 12,85-16 %
Fe tartalom. A ferri-ammónium-citrát a cianotÃpia fõ komponense a
kálium-hexaciano-ferrát mellett. A vegyületben levõ Fe3+-ion
redukálódik a fény UV hatására Fe2+-ionná, és ez alkotja a kék
csapadékot.
3Fe2+ + 2[Fe(CN)6]3-= Fe3[Fe(CN)6]2
(Turnbull- kék)
A fõreakció mellett azonban egy redoxi-reakció is végbemegy:
Fe2+ + [Fe(CN)6]3 - <==> Fe3+ + [Fe(CN)6]4 -
és a hexaciano-ferrát(II)-ionok a vas(III)-ionokkal szintén csapadékot adnak (berlini-kék).
Tehát, általában a két csapadék keveréke képzõdik. A mellékreakció
a Fe -ionokat komplexbe vivõ fluorid-ionok hozzáadásával zárható ki.
Ennek a vegyületnek valószÃnûleg még az a szerepe, hogy a fényelnyelés
a fotográfia szempontjából megfelelõ hullámhossz-tartományban történjék
és az érzékenység is kielégÃtõ legyen. Használják még fotópapÃrok kékre
szÃnezéséhez is.
Kálium-hexaciano-ferrát(III)
Egyéb elnevezések: vörösvérlúgsó, kálium-ferricianid K3[Fe(CN)6],
M: 329,24, vörös kristályos anyag. Oldhatóság: vÃzben 334, 77,5100 ,
etanolban nem oldódik. Fény hatására bomlik, a kristályok megsárgulnak,
a vegyület sárgavérlúgsóvá alakul (kálium-ferrocianid,
K4[Fe(CN)6]*3H2O). Sárgászöld szÃnû oldata is fényérzékeny, bomlásakor
vas(III)-hidroxid (Fe(OH)3) keletkezik, ezért mind a szilárd anyagot,
mind oldatát barna üvegben kell tárolni. Erõs oxidálószer, oxidálás
közben az Fe3+ -ionok Fe2+ -ionokká redukálódnak. Ha oldatához
Fe2+-ionokat tartalmazó oldatot adunk, akkor kék csapadék kiválását
figyelhetjük meg. Ez a Turnbull-kék (Fe3[Fe(CN)6]2), ami valójában a
lezajló redoxi-folyamatok miatt azonos a berlini-kéknek nevezett
csapadékkal. Ezen a reakción alapul a cianotÃpia készÃtése, amelynek a
kálium-hexaciano-ferrát egyik fõ komponense: a ferri-ammónium-citrát és
vörösvérlúgsó oldatának keveréke fény hatására redukálódik és a
keletkezett ferro-ionok (Fe ) a vörösvérlúgsóval Turnbull-kék
csapadékot adnak. A csapadékképzési reakció igen érzékeny. A fémezüstöt
komplex só alakjában oldja tioszulfát-ionok jelenlétében, ezért a
fotográfiában az úgynevezett Farmer-gyengÃtõben, illetve szÃnes
kidolgozásnál a halványÃtóban is alkalmazzák. Az elsõ lépés egy
redoxi-folyamat, melynek során a fém ezüst Ag+ -ionná oxidálódik, majd
ez oldódik komplex alakban:
4[Fe(CN)6]3- + 4Ag ------> Ag4[Fe(CN)6]2 + 3[Fe(CN)6]4 -
Ag4[Fe(CN)6]2 + 8S2O3 ------> 4[Ag(S2O3)2]3 - + [Fe(CN)6]4 -
Használják még kék szÃnezõkben is. Magas hõmérsékleten vagy erõs
sav hatására bomlik hidrogén-cianid gáz képzõdése közben, ami igen
erõsen mérgezõ. Szájon át a gyomorba kerülve, a gyomorsav hatására ez
utóbbi reakció játszódik le, emiatt a vegyület is mérgezõ hatású.
Kálium-hexaciano-ferrát(II)
Egyéb elnevezések: kálium-ferrocianid, sárgavérlúgsó.
K4[Fe(CN)6]*3H2O, M: 422,39, sárga kristályos anyag. Oldhatóság:
vÃzben 27,812, 90,636, nem oldódik etanolban. Vizes oldatából fény
hatására vas(III)-hidroxid válik ki. Fe3+-ionokkal berlini-kék
csapadékot ad:
4Fe3+UV+ 3[Fe(CN)6]4 - ------> Fe4[Fe(CN)6]3
Ezt a csapadékot az oxálsav oldja, ellentétben a turnbull-kékkel,
ill. fluorid-ionok jelenlétében nem válik le. Szennyezõdésként
megjelenhet a turnbull-kék mellett, ami fátyolként jelentkezhet a
cianotÃpiánál.
A készÃtés módja
Számos leÃrást ismerünk, Ãme egy jól mûködõ, általam is rendszeresen használt recept.
Két oldatot készÃtünk, az egyik 9 g vörösvérlúgsó 100 ccm
desztillált vÃzben oldva. A másik 25 g ferriamoniumcitrát 100 ccm
desztillált vÃzben oldva. Hûtõszekrényben külön-külön hosszú ideig
eltartható a két oldat. A két oldatot leszûrjük, majd sötétebb helyen
összeöntjük, leszûrjük, s egy óráig állni hagyjuk. Az Ãgy képzõdött
fényérzékeny oldatot lúgmentes papÃrra, selyemre, fára, stb., széles
ecsettel egyenletesen felkenjük, majd megszárÃtjuk. Mindezen mûveletek
elsötétÃtett helységben, egy 40 wattos normál égõ fényénél végezhetõek.
Az érzékenyÃtett papÃr zöldessárga szÃnû, s száraz, sötét helyen
hetekig tárolható. Másolókeretben, napfényen vagy UV fényben
exponáljuk, célszerû túlmásolni, amit idõnként ellenõrizhetünk. A
megvilágÃtott részek szürkéskékre változnak. Az elkészült képet
folyóvÃzben mossuk mindaddig, mÃg sárga levet enged. Ekkor a fényérte
helyeken keletkezett turnbullkék vÃzoldhatatlan, mÃg a fény nem érte
helyekrõl a nem reagált vörösvérlúgsó és ferriammóniumcitrát kioldódik.
Az árnyalatok elmélyÃtésére 1:20 hÃgÃtású sósavban néhány másodpercig
áztathatjuk, leöblÃtjük, majd szárÃtjuk.
Ha a képeket ragyogóvá szeretnénk tenni használhatunk 20%-os ammoniumdicromát oldatot.
Lúgos közegben a kép eltûnik, de kénsav vagy sósav oldatban ismét láthatóvá varázsolhatjuk.
A cianotÃpia képviselõi
Szeretnék néhány cianotÃpia-technológiát használó fotográfust
bemutatni. Természetesen, más fotóeljárást is használtak, ahogyan a mai
kortárs mûvészek is: a hatáshoz választanak a fotótörténeti eljárások
szÃnes palettájáról. A mellékletben bemutatok egyet-egyet az itt
felsorolt alkotók képeibõl.
Sir Johns Herschelt, az eljárás kidolgozóját már az elõbbiekben bemutattam.
Anna Atkins (1799-1871) angol botanikusnõ, fotográfusnõ a világon elõször jelentetett meg fotógráfiákkal illusztrált könyvet.
Atkins apja Sir John Herschel barátja volt, és a 1842-ben
ismertetett eljárást használta botanikai nyomatok készÃtésre. Elsõ
könyve British Algae: Cyanotype Impressions cÃmmel 1843-ban, saját
kiadásban jelent meg közel 400 képpel, melyeket barátainak, kutatóknak
és többek között William Henry Fox Talbotnak is elküldött. Az albumban
brit algák negatÃv lenyomatai (fotogrammok) láthatók. Cyanotypes of
British and Foreign Flowering Plants and Ferns cÃmmel jelentette meg
második kötetét szintén növényi nyomatokkal.
Henri Jean-Louis le Secq (1818-1882) francia festõ és fényképész
papÃrnegatÃvokról készÃtett cianotÃpiákat. A francia kormány
megbÃzásából a francia épÃtészet remekeit fotózta.
Több amerikai fotográfus is használta az eljárást. Például Edward
S. Curtis (1868-1952) amerikai fényképész, Thomas Eakins (1844-1916)
amerikai festõ, szobrász, fotográfus, Charles F. Lummis (1859-1928)
amerikai újságÃró, történész, költõ, fényképész.
Magyarországon csak pozitÃv változatának felfedezését követõen
(1877. Pellet, lásd mellékletben) kezd elterjedni. Dr. Wartha Vince
(1844-1914), aki a Magyar Királyi József-Mûegyetem tanára volt, a
fotókémia fejlõdését hivatásából adódóan érdeklõdéssel kÃsérte, és
foglalkozott ezen papÃrok elõállÃtásával. Veress Ferenctõl (1832-1916)
több cianotÃpia is fennmaradt. Városképeket, családi fotókat készÃtett
papÃrra és vászonra. Tafner Vidor (1881-1966), aki saját kÃsérletei
alapján kombinálta a cianotÃpiát és a guminyomást, s eljárásának a
cianokromotÃpia nevet adta.
CianotÃpia a XX-XXI. században
A cianotÃpia a fotómûvészet manapság újrafelfedezett, különleges
ága. Ha például egy lágy, tónusgazdag felvételt valamilyen technikával
nagyon keménnyé teszünk, merõben megváltozik a karaktere, szinte
grafikává válik: új kép keletkezik.
A fényérzékeny anyag ecsettel történt felhordása a kész munkának
drámai keretet kölcsönöz. Az ecsetvonások esetlegessége lendületesen
kapcsolódik a kompozÃciókhoz. Ma is akad néhány fotómûvész, aki
hajlandó bÃbelõdni a régi technikákkal, hiszen az Ãgy keletkezett
munkák eredetisége sokszor megdöbbentõ. A mai magyar kortársmûvészek
közül többen használják a cianotÃpia technikáját, érdemes kiemelni
Vékás Magdát (1956-), aki 1985-tõl, a Kincses Károly vezette gödöllõi
fotótechnikai tábor óta, foglalkozik különleges eljárású
képkészÃtéssel. A merÃtett papÃrra is készÃthetõ technikák érdeklik,
sokféle hordozóra dolgozik. A különbözõ anyagok textúrája Ãgy
jelentéstöbbletet ad a képhez, a mûalkotáshoz. A cianotÃpia, fényképek
elõállÃtása mindig egy magasabb gondolatiság jegyében, finom
lÃraisággal ad egyedi jelentést alkotásainak - ahogyan Kéri Gáspár
(1974-) autonóm alkotásainak is.
Don Quijote és a cianotÃpia
„A valóság ábrázolásának nagy úttörõi és mûvészei három évszázadon
át merÃtettek ösztönzést Cervantes Don Quijote-jából. Az ember és az
élet szeretetére, a valóság gazdagságának és változatosságának éber
szemlélésére, s a múlt esztelen ábrándjaival szemben a jelen
valóságának elsõbbségére tanÃt ez a mû.” (Sõtér István, in Cervantes,
Don Quijote,. Szépirodalmi Kiadó, 1951- 4. oldal)
Don Quijote csak azért bizonyul különcnek és hóbortosnak, mivel
egyedül akarja célkitûzéseit megvalósÃtani. A fotóimon próbáltam
felkutatni a környezetemben élõ olyan embereket, akik valamiben egyedül
állnak és a környezetük csak elnézõ mosollyal legyintenek a „hóbortos”
eszméket követõ személyek már-már megvalósÃthatatlan álmait kergetõ
erõfeszÃtéseikre.
Az elsõ képen édesanyjának felolvasó nõ látható, aki mintegy
elindÃtja a képsorozatot. A kamerába nézõ anya elõrevetÃti a sorozat
befejezését és azt az utópisztikus képet, melyet a világunk is sugall.
A fényképeken szereplõ emberek, és tárgyak kölcsönhatása objektÃv
megjelenést tükröz, és hûen szemlélteti, hogy az élet mely területén
„álmodoznak”, indÃtanak egyéni harcot a világgal és szemben. Hogyan
próbálják megtalálni azt a kis szabadságot, mely elszakÃtja õket a
szenvedéstõl, a génektõl, a társadalomtól, a kötöttségektõl, a
mindennapok szükségétõl.
A képeket fekete-fehér Ilford hp5 400 ASA rollfilmre,
középformátumban készÃtettem egy fél évszázados Mamiyával. Ezután a
negatÃvokat felnagyÃtottam, majd napfényben, erõs UV sugárzásban rövid
ideig (két percig) kontaktoltam a fenti recept alapján fényérzékeny
réteggel beecsetelt savas papÃrra. A papÃrt úgy választottam, hogy a
textúrája látható legyen és igazodjon a koncepcióhoz.
A technika is a témához igazodik, ezért választottam a
cianotÃpiát, melyet a fotótörténet úttörõi fedeztek fel és használtak
elõször. Szerencsére nem maradtak magukra ebben a harcban és mind a mai
napig a fotózás az egyik legmeghatározóbb vizuális kommunikációs
csatorna.
Melléklet
POSITIVE CYANOTYPE - Pellet’s process
TAKE:
5 g oxalic acid
10 ml ferric chloride (45 Baume)
9.5 g gum Arabic
100 ml water,
Mix into a solution and coat the paper.
Dry
Expose for five minutes in sunlight or 15 minutes or so under a UV
lamp until the a pale yellow image can be seen.Develop by brushing on a
20% solution of potassium ferrOcyanide. Place in a dish of clean water
for some minutes. Transfer the print to a dish of 1% hydrochloric acid
until the whites clear. This process is intended for line images but
continuous tone images can be achieved - although there are far easier
ways of doing it !
Note : Ferric Chloride is the corrosive alkaline used for etching gravure plates
Toning is possible. Though not necessary for permanence, toning
can give interesting variations on print color. A 5% solution of lead
acetate is said to give a deeper ultramarine color or sometimes a grey
or violet color (at longer toning times), though the solution is quite
toxic. Tea and coffee are also used as toners. A teaspoon or two of
instant coffee in a liter of water is my favorite toner.
Irodalomjegyzék
1.Early Photographs and Early Photographers a Survey in Dictionary Form by Olivier Mathews / Pitman Publishing Corporation 1973
2.Hogyan ne bánjunk el régi fényképeinkkel – Kincses Károly / MFM 2000
3.19th – Century Photographic Prints by James M. Reilly / Kodak books 2001
4.Vékás Magdolna – CianotÃpiák / Nádai Stúdió KFT Budapest 1987
5.The origins of Photography – Helmut Gernsheim / THAMES AND HUDSON 1982 London
6.Photography a cultural history - Mary Warner Marien / Laurence King Publishing 2002
7.Cyanotype: the history, science and art of photgraphic printing
in Prussian blue by Mike Ware / The Science Museum and the National
Museum of Photography, 1999
8.Az elm̩s nemes Don Quijote de la Mancha РMiguel de Cervantes Saavedra
vissza az kiállításhoz
 |  |  |  |  |  |  |  |  |  |
