Tejút - Fliegauf Benedek
vissza a tartalomjegyzékhezVizualitás és önmegismerés, avagy a megtalált egyensúly
Fliegauf Benedek, Tejút
Fliegauf Benedek Tejútja izgalmas játékot kÃnál a nézõ számára. A
rövidebb nyitókép és az egymáshoz látszólag nem is kapcsolódó kilenc
statikus beállÃtás nem hordoz magában történetet, legfeljebb csak
eseményeket, ugyanakkor korántsem áll ellen a történetkonstruálásnak.
Sõt, éppen hogy arra csábÃtja a nézõt! S bár ezen eljárás korántsem
idegen a filmtõl (amennyiben minden film esetében a nézõ az, aki
összerakja a történetet az egymás után következõ képsorok
összekapcsolásával), Fliegauf jeleneteiben lényegesen talányosabb az
események ok-okozati összefüggése, egymáshoz való viszonya, sok esetben
még az is, hogy mi is történik egyáltalán.
A második jelenetben például egy stéget látunk a vÃzen, ahová egy
fiatal lány érkezik egy rózsaszÃn babakocsival. Rövidesen távozik is, a
babakocsit azonban a stég közepén hagyja. Aztán partot ér egy csónak,
amibõl egy férfi száll ki, odalép a babakocsihoz, s magával viszi.
Nemsokára azonban ismét a fiatal lány lesz az, aki áttolja azt a
szÃnen. Ki a lány? Miért hagyja magára a babakocsit? Õ-e egyáltalán az
anya? S ki a férfi? Miért tolja el a babakocsit? S hogyan kerül az
vissza ismét a fiatal lányhoz? Mi történt itt egyáltalán?
A hatodik beállÃtásban konténerek töltik be a képmezõ egészét, s
egy-egy fojtott dörömbölés hallatszik a konténerek mélyérõl. Nemsokára
egy férfi jön, egy darabig fel s alá sétál, mÃgnem egy kikötõi munkás
is érkezik, és kinyitja az egyik konténert. A konténer hátuljából egy
ládát húz elõ, abból pedig egy megtört, fizikailag teljesen legyengült
lány kerül elõ. A férfi borÃtékot ad át a munkásnak, majd távozik a
lánnyal. A rakodómunkás bezárja a konténer ajtaját, s távozik. Az üres
szÃnen azonban továbbra is dörömbölés hallatszik. Embercsempészés?
Szökés? Hazatérés? Politikai, netán alvilági ügy? Apa és lánya?
Szeretõk? S vajon hányan és kik lehetnek még a többi konténerben?
A történetkonstruálás azonban korántsem független a film képi
világától. A Tejút megkapó szépsége s az általa kÃnált játék izgalma a
vizualitásában rejlik. Az egyes beállÃtások ugyanis nem csupán az
események puszta helyszÃnei, hanem olyan képi kompozÃciók is egyben,
melyek magukban hordozhatják a lehetséges eseményeket és történeteket –
a fentebb emlÃtett második beállÃtásban például a képi egyensúly által.
A horizontális tagolású képet keresztülszelõ vÃzbe benyúló hosszú stég
egy patikamérleg pontosságával egyensúlyozza az eseményeket, mindvégig
a jelenet során. A kezdõkép kiegyensúlyozatlansága a klasszikus
elvárások szerint a képmezõ jobb oldalán hamarosan valamilyen események
bekövetkeztét sejteti. S Ãgy is történik: néhány pillanat múlva a már
emlÃtett fiatal lány meg is érkezik a babakocsival jobbról, s éppen
azon a ponton áll meg, amin keresztül a kép tökéletes egyensúlyba
kerül. A fiatal lány nemsokára baloldalt elhagyja a képmezõt, a
babakocsi azonban továbbra is biztosÃtja a kép egyensúlyát – legalábbis
egy darabig. Rövidesen kiderül ugyanis, hogy nagyon is törékenynek
bizonyul az az egyensúly, ami egy magára hagyott babakocsin nyugszik. S
miközben a kép egyensúlya ismét felborul, a dolgok rendje, úgy tûnik,
újra helyre áll: a babakocsival a jelenet végén végül a fiatal lány
távozik. Hasonlóképpen kiegyensúlyozottak a balról jobbra, illetve
jobbról balra történõ horizontális mozgások is – már-már az átrepülõ
madarak mozgását is beleértve. A kompozÃció szabná meg tehát a
bekövetkezõ eseményeket? Vajon pusztán a képi egyensúly kedvéért
hagyatott ott árván s lett kitéve számos veszélynek ez a rózsaszÃn
babakocsi?
Részlet. A teljes cikk és képanyag a Szellemkép Folyóirat 2009/3 számban látható.
