Kovács Tamás: Keith Carter
vissza a tartalomjegyzékhezKeith Carter 1948-ban született Madisonban, Wisconsin államban. Gyerekkora óta
délen, a Texas állambeli Beaumontban él. Annak idején édesanyja itt dolgozott portréfotósként,
ma pedig Carter nemzetközileg elismert fotósként és tanárként a helyi Lamar
Egyetemen tanÃt. Carter és képei ezek után törvényszerûen nem elválaszthatóak a helytõl,
ahol él. Mûvészetének egyik kiindulópontját jelentõ felismerése – saját bevallása szerint –
egy elõadás során elhangzott mondathoz kötõdik. Az unalmas akadémiai vitát Horton Foote
Ãró gondolatmenete zavarta meg. Horton szerint ahhoz, hogy valaki mûvészetet hozzon létre,
szükséges ismernie annak a médiumnak és mûvészetnek a történelmét, amit használ, amiben
dolgozik. Ezen kÃvül a saját korában és a generációjának saját eszközeivel kell a mûvészetet
létrehoznia, de mindezt úgy, hogy tartozni kell valahová, egy helyhez… Ez utóbbi gondolat
felszabadÃtó hatást gyakorolt Carterre, megvált annak terhétõl, hogy a jelentõségteljes képek,
a "magas mûvészet" elérése érdekében egzotikus, idegen tájakra kell eljutnia, hogy aztán
ezeket az érdekes tájakat, embereket és kultúrát közvetÃtse képeivel. Carter ezt követõen
lépett arra az útra, ami a ráaggatott jelzõ szerint a hétköznapi dolgok poétájává tette õt.
"Egy narratÃv kultúrából származom, egy történetmesélõ kultúrából. Hiszek a történet erejében.
Hiszek az emlékezet erejében. Hiszek egy bizonyos kapcsolatban ember és a föld
között. Hiszek az állatok tudat- és érzelemvezérelt létezésében. Hiszek az ember lelkében."
Carter elsõ könyve, a From Uncertain To Blue, illetve az ezt követõ két kötetének témája
dokumentarista, szociográfus témájú: a déli folklór, a sokszÃnû etnikai, vallási, kulturális
közösségek, az afro-amerikai, vietnámi, a katolikus, protestáns, a különbözõ nyelvek, zenék
alkotta olvasztmány érzékeny, prózai egyszerûségû ábrázolása. E marginális helyeken élõ kis
közösségek ábrázolásával Carter a "Dél" mûvészetének olyan képviselõivel rokon, mint
Clarence John Laughlin, Walker Evans vagy Ralph Eugen Meatyard. Mindegyikük
elkötelezettje volt Amerika delének, a tájnak és az embereknek. Carter legszorosabb rokonságban
talán Meatyarddal áll. Mindketten széles érdeklõdési körû mûvészek, érdeklõdésük
messze túlnyúlik a fotográfia területén és táplálkozik más mûvészeti ágakból, költészetbõl,
irodalomból, filozófiából. A fotográfia – egyik – deklarált célja náluk, ahogy Carter is fogalmaz,
elkapni a valóság egy görbe, kibillent pillanatát, azt, amivel a felszÃn mögé lépünk.
Képeiken mindez egy metaforikus, misztikus – Meatyardnál kifejezetten nyugtalanÃtó félelem
övezte – talány, rejtélyesség. És maszkot viselõ emberek.
Az elsõ három kötetét követõen Carter munkáiban a hagyományos dokumentarista vonalat
felváltotta az a megközelÃtés, amely mûvészetének ma a lényegét adja: egy kigondoltabb
(vagy kimódoltabb) ábrázolás, amely a dolgok saját valóságát keresi, az emberiség valamilyen
közös elemi szintjét érintve, ahol a fotó, mint egy természetében demokratikus eszköz,
egyenlõvé tesz élõt, élettelent. Carter számára minden azonos súllyal és jelentõséggel bÃr,
legyen az állat vagy növény, eleven vagy holt, kicsi vagy nagy, gyerek vagy felnõtt. Ekkortájt
kezdte alkalmazni képein azt a speciális szelektÃv fókuszhatást is, amely képeinek vÃziószerû,
enigmatikus hatásához jelentõsen hozzájárul.
Carter közelmúltban megjelent két kötetével (Holding Venus, Ezekiel’ Horse) és jelenlegi munkáival
egy másfajta dokumentarizmus útjára lépett. A földi és égi összekeveredik, a mindennapi
és világi nem evilági lesz, a sima fordÃtott, az egyenes spirál. Carter a hétköznapi valóság transzcendenciáját,
mitológiáját dokumentálja, e világ szereplõi állatok: kutyák, lovak, hattyúk, hollók,
ágak és törzsek, gyerekek, majmok, mickyegerek, egy nagy, folyékony homályos-éles, bámulatos,
nem evilági világ. Carter a kapcsolatot dokumentálja, azt a viszonyt, ami az elemeiben transzcendens
embert, állatot a létezésén keresztül folyamatosan kihúzza, kivonja ebbõl a materi-ális
világból. "Számomra a lovak misztikus, nagy, elegáns, barátságos, intelligens, veszélyes lények.
De bevallom, soha nem a lovak vadsága volt az, ami vonzott, sokkal inkább az türelem a tekintetükön,
amellyel egy természetellenes háziasÃtást viselnek." Carter mûvészetén belül mindig
kiemelt szerepe volt az állatoknak. Lenyûgözi az állatok érzékelése, az, ahogyan kapcsolatot
teremtenek az emberekkel egy közös világban, de mégis egy egészen más tudattal és ösztönnel.
Carter csodálja ezt a tudatot és három teljes kötetet (Heaven of Animals, Bones, Ezekiel’s
Horse) szánva rá próbálta megfejteni és felfogni azt, ami látszólag elérhetetlen és elképzelhetetlen.
Carter megkÃsérel felmutatni egy másfajta létezést, az érzékelhetõt magában foglaló,
vagy azzal határos, néha egybemosódó világot és megkÃsérli emberléptékûvé tenni azt. A
hétköznapi dolgok olyan költõi finomságú megragadására törekszik, ami felfedi azt a szürreálist
és érinthetetlent, ami áthatja a mindennapok rituáléját, pillanatait.
Amit látunk: optikai torzÃtással életlenné tett, elmaszkÃrozott szereplõk, viaszfehér arcú
gyerekek, egymást méregetõ kutyák, kicsavart faágak, melankolikus tájak. Az ember élete
szakadatlan mozgás, figyelmünket lekötik tennivalók, feladatok, kényszerek, mindeközben
csak átsiklunk környezetünkön, nem látjuk tisztán, mi az új, mi a más a minket körülvevõ
dolgokban, a világ egy része elkenõdik. Carter képei is ilyenek, ahol a hasadékszerû, éles
részek mellett az élettelen, világos-sötét foltok talányos elmosódottságot adnak a képnek.
Egyik képén egy törött lábú õz fekszik egy ösvényen, mögötte egy kislány; a kép felsõ része
élettelen, mindössze az õz maga alá hajlÃtott lábai élesek. A kép felsõ részének homályossága
rejtélyessé és kiszámÃthatatlanná teszi a képet. A kislány koromfekete, ellágyÃtott kontúrja kissé
ijesztõ, a részletek nem vehetõek ki pontosan, ami feszültséget teremt az elõtérben fekvõ, elesett
állat és a mögötte lévõ nagytömegû homály között. Ez a fajta technikai manipuláció
ugyanakkor kétségtelenül megkérdõjelezhetõ. A Carter képein a prioriként megjelenõ szürrealitás
többértelmûvé varázsolja a képet. Úgy gondolom, több képe ettõl a támasztól függetlenül
is megáll, ettõl függetlenül is erõteljes és rejtélyes. Talán nem is az a kérdés, hogy technika
nélkül mi lenne, mert ezek a képek nem a technikáról szólnak. Csupán a képeket látva –
Carterrõl még nem olvasva – úgy gondoltam, Carter egy nem létezõ szellemvilágban él. De
nincs jelentõsége, hogy létezõ vagy kitalált ez a világ. Bármelyik képet nézve egy olyan
történetbe csöppen az ember, amirõl csak kezdetben nem tudja, hogy hol van, kik ezek, honnan
kerülnek ide ezek az elmosódott lények. Idõvel rájön, hogy látta õket, vagy láthatta volna
az anyja meséje után képzelt fantáziáiból, vagy akárhonnan. Carter mûvészete olyan revelációk,
vÃziók világa, ahol úgy tûnik, mintha a szereplõk a fotográfus kedvéért léteznének, abban
a formájukban biztos. A képei olyanok, mint ébredés után, a fókuszálás kezdetén egy félig
álomszerû, félig éber tudattal megkapaszkodni a valóságban. De hogy kerül oda egy ló?
Valahogy úgy, mint David Lynch Twin Peaksében. Egyszer csak ott termett a szobában.
http://keithcarterphotographs.com/
Kovács Tamás
