"...A mûvészeti oktatásnak nemcsak az a mércéje, hogy mit nyert a tanonc, hanem, hogy a képzés során mit nem veszített el. Nincs szomorúbb és lehangolóbb látvány a briliáns technikájú képnél, ahol egy megkövesedett személyiség áll az üzenet hátterében. A nagy állami oktatási intézményeket rendre hagyják el olyan mûvészek, akik tele vannak veszteségekkel. A személyiség, és a szellem lehetõségeit nyirbálta meg bennük valami. Az itt látható képek alkotói azért szerencsések, mert úgy tûnik, megúszták veszteségek nélkül. E fiatalok bizonytalanok, tele vannak kérdésekkel saját képeik magánéletével kapcsolatban, s az egyetlen tanulnivalójuk az, hogy egyre jobbak legyenek e bizonytalanság fenntartásában."
- elhangzott a megnyitón, 1999. november 19.-én, 19.00 órakor.
Mikor iskolába jártunk tanultunk. Azt tanultuk, a tudás - hatalom. A hatalom azonban nem szereti a konkurrenciát, tehát nem szereti a az utánpótlást - nem szereti a tudást.
Egyébként persze különféle hatalmak és különféle tudás van. Bizonyos féle hatalmaknak bizonyos féle tudás nem konkurrencia. Néha azért lehet gyanakodni.
Konkrét és általános. Vannak általános, közepes, fõként közepes, és konkrét iskolák. A fotózást ( a fotózás alatt szellemi tevékenységet értve) konkrétan se általános se középiskolában nemigen lehet ma Magyarországon tanulni. Tanítani se. Általában. Egyébként meg jó és rossz iskolák vannak. A Szellemkép egy olyan hely ahol fôiskolás korosztálynak tanítják az általános , közép , és fôiskolai fotós tananyagot. Ilyen iskolák nem nagyon vannak. Erre a helyzetre iskolatípust sem hoztak létre államilag. Államilag fôként a helyzetet hozták létre úgy általában, mintegy magától, a megszüntetve tartva meg mintájára - mintegy - mit sem sejtve.
Erre a helyzetre tehát jó válasznak, jó terminológiának tûnik a szabad (Értsd: lehetôség van rá, vagy csináld te, ha annyira akarod ) A Szabadiskola. ( Értsd bürokratikus pedagógiai útvesztõk szélmalomharcai nélkül, vállalva ugyanakkor a szakmai, mûvészi minôség fokát akár az önnfentartás okán közvetlenül a mûködés tényével is mérni.)
Ebben a gondolatmenetben vizsgálva különös szerepe van egy ilyen iskola diplomamunkáinak. Három csak a fotónak szentelt tanulóév után olyan lülönleges fôiskolai diplomát vehetnek kézbe a hallgatók melynek csak és kizárólag szakmai, mûvészi értéke van, státuszt vagy szimbólumot így egyedül csak annak a tudásnak adva mely egyszerre igazol, vagy állít félre tanárt és diákot. A tudás ráadásul nem csak konkrét és általános hanem összetett is. Az igazi tudás az összefüggések révén létezik
Egy diplomakiállítás tehát mindig csak összefüggéseiben érthetô igazán. Bár kiállítva konkrét mûveknek tûnnek. Nem azok. Állomása valaminek ami végcélnak tûnhet, pedig inkább kezdete valaminek. Az utánpótlás, a konkurrencia, a hatalom és a tudás folyamatában. Egy olyan országban ahol az elektronikával megpecsételt olvasatlan könyvek lapja közt egy helyütt azt írták: a mûvészet fegyver. Persze, a tudás meg hatalom. Erõszakos világban élünk.
Fuchs Lehel
vissza az killtshoz
